Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja, www.divikie.hupont.hu

Gyökerek, ágak és levelek. Ismeretek, gondolatok és történetek a közegről, amelyben élek

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Jelen leíráshoz nem készültek újabb kutatások. A nagyobb települések, térségek, mint a Sárrét, a megyék, ahova Cséfány is tartozott, vagy tartozik, bőven rendelkeznek helytörténeti, topográfiai adatokkal, melyben Cséfány is emlitést kapott.  Törtténetének leírásában úgy adhatunk minél teljesebb képet, ha saját, ismert adatai mellett tanulmányozzuk a nagyobb örténeti, topográfia szempontjainak figyelembe vételével végzett kutatások eredményeit, melyek konkrétan  Cséfányra is jellemzőeknek tekinthetők, és azokat alkalmazzuk Cséfány ismertetéséhez.       

Segítséget jelentenek a párhuzamosan készülő II. katonai fölmérés több évtizedig tartó (1829-66) munkák is.

 Cséfány természet földrajza a térség ismeretében.

Sárrét. Területileg Békés, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun Szolnok megyék egy részén fekszik. Nevét hajdan a hasonló földrajzi adottságokkal rendelkező Berettyó, Hortobágy-Berettyó és a Körösök által táplált mocsaras, ingoványos területtől kapta. Területe valamikor kb. 150 ezer hold földön terült el.

Sárrét eredeti jelentéstartalmát már jórészt elvesztette, figyelembe véve, hogy a névadó mocsarakat, ingoványokat lecsapolták, de ismerjük a térség településeire is jellemző múltat, megmaradt a név, a közös hagyomány és kultúra. Ez az összekötő kapocs, ai egy egységgé fogja össze a térséget.

A Sárrét, mint tájegység, ma is Kis- és Nagy-Sárrétből tevődik össze, az előbbi Békés és Hajdú-Bihar megye találkozásánál, azok keleti részein található, míg a agy-Sárrét Békés megye északnyugati, Hajdú-Bihar délnyugati és Jász-Nagykun-Szolnok megye délkeleti sarkában található.

A Nagy-Sárrét. Közepe a Szerep-mocsár volt. Sárrét területének nagy százalékát víz borította, ugyanis a K-i hegyek lezúduló vizét összegyűjtő Berettyó és Körösök, mielőtt elérték  volna  a Tiszát, útjukba  került  az   Alföld alacsony fekvésű területe,

ahol  a  víz folyása   lelassult, és   a  folyók áradáskor kiöntöttek. A Nagy-Sárrétet a Berettyó, Bakonszegnél megszakadó gátja miatt, állandóan táplálta. Az állandóan vízzel borított, vagy nedves terület zord, mocsaras, nádas, emberi emberi tartózkodásra szinte lehetetlennek tűnt. Ennek ellenére a vízből több helyen kiemelkedő, száraz területeken, szétszórtan kevés lakosú települések jöttek létre. A nehezen megközelíthető helyek természetes védelmet nyújtottak az ott lakók számára a háborúskodások idején. Az ott élő emberek pákásztak, halásztak, vadásztak. A vizekben tenyésző különféle halak, a nádasokban tanyázó vízimadarak bőségesen ellátták a lakosságot élelemmel.  A nádas, lápos terület megfelelő tüzelő és építőanyagot is biztosított.

A települések egymást hajóval tudták megközelíteni.

- Sári István Füzesgyarmat egykori főjegyzője: Emlékezéseim szülőfalumra, Füzesgyarmatra c.-ű munkájában (1977-78) írja; a Községháza udvarán egy            használhatatlan példányt a hajóból - ahogyan akkor hívták , valójában a lapos fenekű ladikból – még egyet lehetett látni a II. világháború végéig.

 Cséfány. Nagy-Sárrét területén a Szerepi-mocsártól távolabb, D-re terült el, a Nagy-Sárrétet a térképen látható irányban kettészelő, kanyargós, helyenként magasabban fekvő földsávon, Füzesgyarmat, Harang, Cséfány, Bucsa vonalon. Vizzel borított kisebb területén a nádi ember élete hasonló volt a fent leírtakhoz. A terület más részét a víz nem árasztotta el borított területeket hozott létre, állandóan, de mélyebben fekvő területeire beszivárgott, és mocsaras, ingoványos, náddal, sással melyeket felváltották a néhol összefüggő száraz földhátak, szigetek, ahol önálló település jöhetett létre.  A mocsarak, nádas területekben meghonosodott; vadliba, kócsag, gém, daru és még számtalan vízi madár, sokféle hal, bőven ellátta élelemmel a lakosságot. A nád, sás, fás ligetek építőanyagot, tüzelőt biztosított. A szárazabb területen rideg marha, birkatartást lehetett folytatni. Lóháton és szekérrel is lehetett közlekedni. Ez azonban nagyon lassú és nehézkes volt. Sári István leírja: Füzesgyarmat és Bucsa közötti utak megtétele, akár egy félnapot is igényelt.

Györffy György: Nagy-Sárrét az Árpádkorban

1566-ban a Sárrét nagy része török uralom alá került, a falvakat a törökök feldúlták felégették. A lakosság nagy része elmenekült, vagy a nádasokba költözött. A települések nagy része többször is elpusztult, pusztasággá vált hosszú időre. Kivéve azokat a településeket, melyek behódoltak a töröknek.

Cséfány ekkor még falu volt, és a töröknek behódolt urasághoz tartozott. A pusztulása lassabban ment végbe, a töröknek dézsmát fizetett, de a nagy teher alatt végül teljesen elpusztult, pusztasággá vált. A törökök elvonulása után sem települt Vissza, de nem vált teljesen néptelenné. A dombokon, hátakon kevés számú népesség tovább élt.

Jól mutatja ezt Cséfán kéziratos térképe :

Találatok (FEJZ=("Békés megye kéziratos térképei ... - Hungaricana

Cséfány

Békés Megyei Levéltár • Békés megye kéziratos térképei

A térkép Cséfánynak a Sárrét lecsapolása előtti 1856 évi állapotát mutatja, és olvashatók a száraz szigetek és hátak nevei:

Kis Aklos, Aklos derék, Cséfány Cséfány Hosszú Hát, Lapos, Belső Zsadány, Sziget Kűlső Zsadány Sziget,  Kerek Sziget, Rekettyés oldal, Kádád Róna  Eleje, Kádár Róna, Pap Halom, Ködmönös Zug, Nagy István Zug, Belső Telek, Bor… Sziget, Telek Derék, Kálmán Laponya, Csontos Sziget, Szalma Rév Derék, Gatsári Sziget.

 A visszatelepedés a többi területeken is fokozatosan ment végbe. A falvak száma lényegesen lecsökkent a korábbihoz képest.

Az ez utáni időszakot csendes fejlődés jellemezte, szaporodtak a házak, ezek azonban még mindig sár-, vályogfalú és nádtetős épületek voltak. A lakosság a kezdetektől egészen a folyók szabályozásáig, és a mocsarak lecsapolásáig, szabad tartásos, rideg állattenyésztéssel foglalkozott.

Az alábbi térképre kattintva megtalálható Csépán 1896 évi térképe a lecsapolás és a  felparcellázás után:

Kateszteri térkép

http://mapire.eu/hu/map/cadastral/...

Kataszteri térképek (XIX. század) | Mapire - A Habsburg Birodalom…MAPIRE.EU

 Cséfány története a térség ismeretében

-„A  Nagy-Sár, ahogyan korábban nevezték, vagyis Sárrét, ma már tudott, hogy a honfoglalás előtt, sőt az Árpád-korban is ismert volt. A letelepüléskor a  Borsa, Csolt  és  Vatha  nemzetség kapta meg a területet. 1241-ben, Kada Kán által vezetett tatár csapatok dúlták fel a településeket, de később szinte minden falut újjá építettek…”

Írásos bizonyítékok a Szerepi-mocsár Árpádkori létezésére:

- Kézai Simon: Anonymus a Gestahungarorum 28. részében említ egy „Lutum Zerep” (1283-85), vagyis Szerep-mocsár nevű helyet, melyet kapcsolatba hoznak a mai településsel.

-  Gacsári István „Krónikájában” írja: Mikor az Árpád Fejedelem fővezérei Tass, és Szabolcs, ezen a vidéken legelőször kémlelve megfordultak: már akkor is meg volt Zerep ( Szerep ) a régi helyén, mert ma már más helyen fekszik.

-  Céfány Árpádkori meglétéről a „Krónikában” olvashatjuk az első Írásos adatot: … „Hogy itt helyiség volt régen, bizonyítják a még ma is ott a belső telken található kőépületeknek maradványi; de világos a Nagy Váradi Püspökség és Káptalan Históriájából is, hol nyílván tétetik, íratik, hogy 1351-ben, Chepani, Cséfány a Szeghalmi  Áchinidiaconátushoz tartozott, és az akkor ide tartozó Pap Fábián (Fabianus Sacerdus) 3 garast ( t: i: Latus Grossust) fizetett a Püspöki Dézsmába.”  

 Ugyan itt a következőt jegyezte meg: „Jegyzés a Cséfányi névre: Minthogy Cséfány már 1351-ben is Chefan, vagy Chefani névvel íratott: a Villa Cheavel alatt, az én értelmem szerint nem ez, hanem … a mostani Ciffi Puszta értetik. …”

Gacsári István e-szerint kételkedett, hogy Cséfány területén római kori település létezhetett. Az utóbbi időben Cséfány területén megkezdett ásatásoknál római kori     leleteket találtak. 

Egy utalás az 1351. évi Nagyváradi Püspökség egy dézsma beszedő lajstromára, melyben Fabrianus, Cliepani (Cséfány) adófizető szerepel.

CSÉFÁN. Villa Stepan Mai szójárással Istvánfalvának neveznék. Nemesi birtok volt, de csekély falu, illetőleg egyházi javadalom lehetett, legalább egyetlen ismeretes papja Fábián mindössze három garas pápai tizeddel fordul elő s csupán egyszer, a tizedszedés utolsó előtti évében. (1336.) Ma puszta Füzes-Gyarmattól napnyugatra, hol 1838-ban még látszottak több régi kőépületeknek s ezek közt valószínűleg hajdani egyházának is alapfalai.*

Rab Péter: Szerep története c.-ű történeti összeírásában több faluval együtt, akik Békés megye, Sárrétijárásához tartoztak a XV. században, felsorolja Cséfányt is.

 „Sárrét1566-ban nagy részben török uralom alá került Gyula eleste után. 1560-ig Várad elestéig Szeghalomnál volt a határ a Török Birodalom és Erdély között. …” A török portyázások állandósultak. A lakosság félelmében elmenekült, vagy a nádatokban elrejtőzött. „A falvakat állandóan pusztították, némelyik többször is elnéptelenedett. Várad 1692, és Gyula 1695-ben történt visszafoglalása után, a falvak fokozatosan benépesültek, de számuk alaposan megfogyatkozott.”             Forrás:Wikipédia

 A térség birtokosai is elhagyták a térséget. A király birtokaikat elkobozta, azokat királyhű és a háborúkban érdemet szerzett nemeseknek adományozta. Új telepesekkel népesítette be a falvakat. A folyók szabályozása után egyes falvak gyors fejlődésnek indultak, míg az apró teleülések pusztává alakultak, de nem váltak teljesen néptelené. ennek az időszaknak a képét ábrázolja “művészi megformálással” az 1782-85. között készült I. Katonai fölmérés, melynek XXII./22. számú szelvénye mutatja Szerep környékét, melynek felmérésére 1783-ban került sor. … térképlaphoz tartozó idézet:

“Szerep nem kertes. A lapot a Berettyó mocsarai foglalják el. Gyarmat határában a Berettyó mocsaraitól körülvett nagy szigeten (Nagy Hortobágy-, Csuka-, Telek-, Görbe-sziget, Töviskeshát) 10 szállás látható 2-3 épülettel, délkeletre a Cséfán szigetnél és a Kecskés-hátnál ismét találunk 2-3 szállást. Ványán a Doszta halomtól délnyugatra is van egy szállás.”  

Györffy István az idézet alapján a következőt vonta le: „Ez az idézet arra figyelmeztet, hogy a puszta név korszakunkban egyáltalán nem volt azonos jelentésű kihalt, kopár szóval, jelenthetett szállást, gyéren lakott, művelt területet, tanyát is.”

A Sárréten kialakult a tanyavilág.

 Megyéhez tartozás

 Cséfány, ill. Cséfány-puszta1494-ig Békés megyéhez tartozott:

Rab Péter: „Szerep története” helytörténeti összeállításában írja:                           .                                                 „…A XV. századi Békés megye közigazgatási beosztásának ismeretében állíthatjuk, hogy Szerep ekkor még Békés megyéhez, annak is Sárréti járásához tartozott…

A járás területe ekkor Körösladány, Szeghalom,  … Nagy- és Kisgyarmat,  … Bajom, Szerep, Bucsa … és Cséfány községekre terjedt ki.”

1498-ig Bihar megyéhez: Módy György:”Adatok a bajomi vár tartozékainak történetéhez” írásában írja a várról:… „A várat feltehetően a XIV. század elején valamelyik Bajomi építtette s az utódok alakítgatták, bővítették. A települést a XV. században megint hol Békéshez, hol Szabolcshoz számították, de 1497-ben Bihar vármegyéhez került. A XV.zázadra kialakult az a több faluból álló uradalom, melynek tartozékai a XVI-XVII.  században is a bajomi várbirtokok között tűnnek fel: Báránd, Udvari, Dancsháza, Rábé, Hencida, Okány, Zsadány, Csépán, Balkány, Zám.” …Az 1594 évi dézsma lajstromban Cséfány 12 adófizetővel szerepel. ...”

1715-ig török idő: ?

1856- 19..-ig Heves,

Jelenleg Békés megyéhez tartozik.

 Cséfánnyal határos, és történetében szerepet játszott települések:

Szerep 1494-ig Békés megye, utána Bihar megye.

Biharnagybajom 1494-ig hol Békés, Bihar, Szabolcs, azóta Bihar megyéhez tartozik..

Füzesgyarmat. A  Sárrét  központjában,  Békésmegye legészakibb városaként,    Hajdú-Bihar megye és  Jász-Nagykun-Szolnok megye  határán helyezkedik el, Közigazgatásilag a Szeghalmi Járási Hivatalhoz tartozik. Cséfány 1715 óta Füzesgyarmat határához, és a Szeghalmi járáshoz tartozik. 1856-19..-as évek elejéig Heves megyéhez tartozott.

Szeghalom.Békés  megye  északi  részén  található, a  Szeghalmi járás központja   (a Sárrét fővárosaként is szokták emlegetni).Kétségtelen, hogy Szeghalom Békés megye legrégibb települése.  (Wikipédia)

 A mocsarak a határokat bizonytalanná tették.A területek nehéz megközelíthetősége miatt nem lehetett a települések határát kijelölni. Gyakran voltak birtokperek, melyek miatt a megyéhez, vagy a járáshoz való tartozása megváltozott. 1720 után nagyhatárrendezések Szeghalom, Füzesgyarmat és Csökmő hovatartozása sokáig volt vita tárgya. A helyiségek megyéhez tartozás változását a birtokosok cseréje is okozta.                        . 

 Cséfány és a tanulmányozott területek birtokosai.

 Szerep. Birtokosai az Árpádkorban a Zovárd nemzetség leszámazottjai 1494-ig.Ez után a Bajomi család birtoka lett. Szerep ez időtől Bihar megyéhez tartozik.A török hódoltság idején a birtokosok többször cserélődtek.

Biharnagybajom. Az Árpádkorban két Bajom települt egymás mellé. Az egyik a bajomi nemesek birtokolták, a másik a királyi váruradalom volt. Hol Békés, hol Bihar, vagy Szabolcs megyéhez tartozott. 1494-től mind a kettő a Bajomi család birtoka lett, és Bihar vármegyéhez tartozott a XVII. századig. Ez idő alatt Cséfánynak is birtokosa.

Békés megye nagy része. A török hódoltságot megelőzően nemzetségi leszármazott jogán a Nadányi család volt a megye fő ura. 1715-től a megye jelentős részének urai a Harrucker család és utódai. Jelentős vagyonra tett szert az Almásy család is„A Nadányi család tekintélyes nemesi birtokos család volt, akiknek őse az Árpád-kori Borsa-Barsa nemzetségből származóan az első foglalások idején a Békés megyei Körösnadányt nyerte birtokul. Innen ered nemesi előnevük is. … Az idők folyamán Békés-Bihar megyében és Erdélyben is több birtokuk volt. …A török dúlás után pusztasággá vált Sárrét megyéinek nagy részét földesurai is elhagyták. Ez a vád érte a Békés megye nagy részét századokon át birtokló, a Borsa nemzetségű Nádasdy családot is, ezen kívül korábbi súlyos politikai váddal is illették Békés megye urát, Ezért a király 1715-ben megfosztotta a családot Békés megyei birtokaitól, ami a Királyi Koronára szállott.

 A király tovább adta Harrucker Gyögynek, akinek jutalmazása a háborúban véghezvitt hőstetteiért időszerű volt. A Király új nemeseket is akart telepíteni, akikre a térség fellendítésében számított. Idővel a Harrucker család rokoni kapcsolatba került a Wencheim és a Blenckesteim családdal és a megye birtokait 1776-ban felosztották. Füzesgyarmat utolsó birtokosa Gróf Blenckesteim Pál. Szeghalomé a Wencheim család utódai voltak.

 Cséfány birtokosai

1494-ig Cséfánynak feltehető, hogy a Zuárd nemzettség leszármazottja…

1494-1598 között a Bajomi család tagja.

1715-ig ?

1715-1896-ig Harrucher, Wencheim, Blankestein utódok

1856-19..? noha a gyarmati földek közé esik, de Heves Vármegyéhez tartozó   Árendás Puszta, a Méltóságos  Almássy Família birtoka.

1800-as évek végén az Almássy Familia a Sárrét lecsapolása és kiszáradása után felparcelláztatta, és a földet addig árendában művelő gyarmatiaknak eladta. Mintaszerű tanyarendszer alakult ki. Az egyik dűlő tanyasorát gyermekkoromban  ismertem. Polgári János híres hintókészítő 4 lányának jussán az utódok örököltek egy-egy tanyát. Az egyik  kisebb tanya nagyanyám, Polgári Julianna házassága révén lett Diviki Péter nagyapám tanyája. 9 tanya közül csak 1-nek a területe érte el a 100 kh.-at, a többi 20-60 kh.-as birtok volt, amit saját családja művelt.

Minden tanyán volt lakóház: szoba, konyha, kamra (pince). Az udvarban hátrább az istáló, a lovak és a tehenek számára, hátul disznóól, tyúkól volt. Minden tanyához tartozott szérűskert, veteményes és kis akácos erdő, méhkaptárokkal. Na, és az elmaradhatatlan gémeskút, melynek vize hideg és tiszta, úgy csillogott, mint a gyémánt. Számomra felejthetetlenek az udvarok magasba nyúló jegenye fái, az ezüstösen csillogó rezgőnyárfák, melyek kis szélben is sejtelmesen susogtak. A magas fák messziről mutatták az irányt.         

1950-ben TSZ vette birtokba. Némely tulajdonos belehalt a bánatba, elhagyta szülőföldjét, és volt, aki öngyilkos lett.