Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja

Gyökerek, ágak és levelek. Ismeretek, gondolatok és történetek a közegről, amelyben élek

Láttam megszületni! Az 56-os...

 A II.részlet :                  AZ ÁRULÁS

             November  4, a szovjet támadás megindulása

     Hajnalban Kádár János és Münnich Ferenc bejelentette, hogy Szolnokon megalakították az általuk vezetett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Ezzel egy időben a szovjet egységek általános támadásba kezdtek.

     Nagy Imre hajnalban szűkszavú nyilatkozatot tett, majd a Jugoszláv követségre menekült.

    „November 4. hajnalán hatalmas csattanás rázta meg a kollégiumunk falát. Az utcafrontról rohantunk az épület hátsó szárnyának pincéjében lévő nagyterembe. Nem mertünk kimenni az utcára, csak reggel. Egy orosz ágyú sarka az épület falába fúródott. Csöve a túloldalon lévő állatorvosi egyetem fiú szállására irányult.

    9 órától nem szól a Kossuth rádió. A Szabad Európa rádió mondta be Kádár árulását, és a szovjet bábkormány megalakulását.

     A hazamenetel elmaradt.

     November 4-én ismét a félelem, a megdöbbenés lett úrrá az országon.

 

                                 November 5.

    Mi továbbra is a pincében tartózkodunk. Még ott is halljuk az ágyúzást. Az állatorvosi kollégiumba is belőttek.

    Már szól újra a Kossuth rádió, az új kormányról nincs közlés.

    A szovjet hadsereg túlerejével szemben a felkelő csoportok azonban felvették a harcot. Budapesten és vidéken is újra fellángoltak a harcok. A felkelők a Kilián laktanyánál nagy veszteséget mértek a szovjet csapatokra, akik válaszként bombázni kezdték a várost; a Körutat, Csepelt, az ellenállók állásait.

    Az utcán fiatal fiúk Molotov-koktéllal támadták a tankokat.

                       

                               November 6.

     A Mária utcában rálőttek a tankokra, amit ágyúzással viszonoztak.

    Budapesten dörögnek az ágyúk. Páncélozott járművek cirkálnak az utcán. A szovjetparancsnokság irányítja az országot.”

 

               KÁDÁR JÁNOS INLEGITIM KORMÁNYA MEGKEZDI MŰKÖDÉSÉT

                               November7.

      Kádár János néhány társával szovjet harckocsin megérkezett Budapestre, és megkezdte inlegitim működését. (amit ezután 33 évig folytatott.)Az ellenállás reménytelenné vált. Az ellenállók vesztesége nagyobb volt, mint november 4-e előtt. A megtorlás elől megkezdődött a tömeges disszidálás Nyugat felé.                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                            November 8.

    „Reggel nem ágyúszóra ébredünk. Óvatosan, félve kimerészkedtünk az utcára. A körúton szörnyű látvány fogadott. A házak tönkre lőve, kiégve. Azt mondták a pestiek, hogy Budapest ostroma után nézett ki így a Körűt, a Rákóczi út. A forradalom alatt nem fosztogattak, most a bűnözők csapatokba verődve rabolnak, garázdálkodnak.

 

                                    November 9.

    Az utcákon még orosz tankok állnak. A Kilián laktanya még ég. Láttunk a laktanya környékén tankok által széttrancsírozott holttesteket. Bűz, kosz, rom mindenhol.

 

                                    November 10.

    A pusztítást látva rengeteg ember kószál az utcán, mit sem törődve az orosz tankok jelenlétével.

 

                               

                                   November 11.

        Kádár János a forradalmat  levertnek  nyilvánítja.

    Kádár János első nyilatkozata elhangzik. Az ellenforradalmat levertnek nyilvánította.” Engedményekkel próbálja megnyerni az emberek bizalmát.Az ország népe azonban hatalmas sztrájkokkal nyilatkoztatta ki, hogy nem ismeri el Kádár inlegitim kormányát. Nem veszik fel a munkát. „A nép még reménykedik az ENSZ csapatok megérkezésében.

 

                              November 12.

     A Bercsényi utcában intézik a BME gazdasági ügyeit. Ma kaptam 200 Ft ösztöndíjat. Az egyetemi tanítás megkezdéséről semmi hír.

 

                            November 13.

    Tervezem a hazautazást, Tájékozódom, honnan és hová indulnak a vidéki élelmiszerszállító teherautók.

 

                             November 14.

           (ezután jegyzeteimet már otthon írtam)    

    Hideg, nyirkos idő volt. Egy bőrönddel és 2 rend ruhát magamra szedve elindultam néhány társammal, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő teherautót.

    Több h

elyszín után nekem a Rosewelt téren sikerült egy Békéscsaba felé menő teherautóra sok ismeretlen emberrel bezsúfolódni. A platón vagy a bőröndömön ültem. Az úton többször igazoltattak bennünket. Békéscsaba határában ránk szegezett fegyverrel orosz katonák leszállítottak az autóról.

Igazolás után volt aki gyalog vágott neki az útnak.

     Én a pályaudvaron szálltam le, hogy vonattal tovább utazzam Szeghalom felé. Vonat csak hajnalban indult. Az éjszakát a váróteremben kellett töltenem. A forgalmi irodát is orosz fegyveresek szállták meg. Ott is igazoltattak mindenkit. Mikor megtudták, hogy egyetemista vagyok, alaposan kikérdeztek. Hol voltam, mit tettem az ellenforradalom idején. Kikérdeztek orosz tudásomról, oroszul olvastattak, majd békén hagytak.

 

                                 November 15.

    Szeghalomról reggel indult vonat Füzesgyarmatra. Nagyon fáradtan érkeztem meg. Félúton már találkoztam az egyik sógorommal. Jövetelem híre megelőzött.

Korábban már egy hónapja semmit sem hallottak felőlem. Jövetelemet megelőző nap a sógorom egy élelmiszerszállító autóval felment Pestre, hogy megkeressen. A diákotthonban mondták, hogy aznap indultam haza.

    Mivel aznap nem érkeztem meg, másnap már az első vonatnál várták hogy megjövök. Nagy örömmel fogadtak.

    Jönnek  hozzám  az ismerősök, érdeklődnek; hogy vagyok, nem esett-e bajom, hogyan történtek az események.

 

                           December 12.

    Ma 4-ik hete itthon vagyok. Az egyetemről nincsenek híreim. Itthon nagyon kevés hír jut el hozzám.

   Azt beszélik a munkát még sehol sem vették fel. Itthon is mozgolódnak. Tanácsválasztás van.

    Úgy hírlik, Gerő Ernő visszajött és a rendőrség élére állt.

     Közben mindenfelé Munkás Tanácsok alakulnak. Követelésük szinte azonos a forradalom követeléseivel. A Kádár kormány nem kíván a Munkás Tanácsokkal megegyezni. A tárgyalások eredménytelenek.

     November végén megkezdődtek a letartóztatások.

 

                            December 20. 

    Itthon a várakozásban nehezen telnek napjaim. Kézimunkázom, olvasok mindent, ami a kezem ügyébe kerül, hogy elüssem a múlni nem akaró rémségek idejét.

    Karácsony előtt felutaztam Budapestre, egyrészt, hogy megtudjam mi a hír az egyetemről, másrészt, hogy ruháimat hazahozzam.

    Az egyetemi oktatás megindításáról senki nem tudott semmit. Az úgynevezett Munkás-Paraszt kormány nem kívánta egybegyűjteni az egyetemistákat. Még a munkásokkal sem boldogult.”

   Januárban minden ellenállást megtörtek, felszámoltak. A halálbüntetést a sztrájkolókra is kiterjesztették. Az ország hallgatásba merült.

 

    Feljegyzéseim itt véget értek. Ugyanis felszólították a lakosságot, hogy számoljanak fel minden röplapot, újságot, ami a forradalommal kapcsolatos.

Én a dokumentumaimat összecsomagoltam és a szekrény mélyébe rejtettem. Évtizedek teltek el mire újra kezembe vettem azokat.

     A forradalom leverése utáni időkről nincsenek feljegyzéseim. Így ezen idők történéseinek leírásánál főként saját emlékeimre hagyatkozom.

 

                AZ EGYETEMI ÉLET 56’ UTÁN

     Ha jól emlékszem az egyetemi oktatás január vége felé indult meg.

     Csak titokban beszéltünk arról, hogy ki vesztette életét a forradalom alatt, kit börtönöztek be és kik azok, akik disszidáltak.

    Egy nagyon rövidített félévet egy rövidített vizsga időszak követett. A második félévben is sűrítették a tananyagot. Az           1956-57-es tanév második vizsgaidőszaka 1 hónappal eltolódott.

    A legrosszabb emlékű vizsgám minden eddigihez képest 1957 nyarán politikai gazdaságtanból volt. Az 56’-os forradalom leverése után akkor vizsgáztunk először a tanszéken, ahol igencsak megtizedelték a vizsgázókat, azaz 10-ből 1-et engedtek át. Én a vizsgaidőszak közepére tettem a politikai gazdaságtan vizsgát. Jól felkészültem. A vastag politikai gazdaságtankönyvben a lényeges részeket aláhúztam, reménykedve a sikeres vizsgában. Nagyon izgultam, mert a legvérmesebb vizsgáztatóhoz N. Norberthez kerültem. A vizsgám szerencsésen indult. Remek tételt húztam. A Lenini 5 ismérvet hibátlanul elmondtam. A vizsga végén le kellett volna adni az indexemet és akkor vettem észre, hogy izgalmamban otthon felejtettem. Ez az érdektelenség – ahogyan N. Norbert mondta – megbocsáthatatlan volt. Utóvizsga lett belőle. Nem akartam az utóvizsgát átvinni őszre, hogy elrontsam az amúgy is rövid nyaramat. Újra vizsgázni azonban csak két hét eltelte után lehetett volna, de egy nap híján volt annyi a vizsgaidőszakból. Ezért felkerestem a tanszékvezetőt.

Elmondtam, hogy mi történt velem, és hogy nem akarattal hagytam otthon az indexemet, és szeretnék még a vizsgaidőszakban újra nekivágni. A tanszékvezető egy nő volt, aki sokkal megértőbbnek bizonyult. Lehetővé tette, hogy a vizsga utolsó napján nála levizsgázzam. A vizsga sikerült.

    Ezzel véget ért egyetemi tanulmányaim 1956-57-es évfolyama, egyben talán életem legizgalmasabb szakasza.

    A diploma szerzéséig hátra lévő 2 esztendő 1957-59-ig már a Kádár rezsim véres megtorlásának idejére esett, amikor a nép nevében a nép ellen cselekedtek. 56-ról és az azt követő időszakról nem volt ildomos beszélni. Az egyetemen látszólag a korábbi megszokott módon zajlott az élet. Az egyetemisták zöme nyíltan nem politizált.

    Egyesek nem felejtettek, míg mások megalkudtak.

    Korábban mind a négyen szobatársak automatikusan DISZ tagok voltunk. 56’ után közülünk csak egy lépett be a KISZ-be. Lehet, hogy nem tudatosan, csak butaságból, mindenért lelkesedő alaptermészetéből adódóan. KISZ titkár lett. Talán nem is tudatosodott benne, hogy ezzel biztosította gyors előmenetelét. Diplomázás után az egyetem felkarolta, nem dobta mélyvízbe, mint annyiunkat, akik egy életen át    kereshettük helyünket a rendszerben. 56’ után férjhez ment egy katonatiszthez és kiköltözött a diákotthonból a frissen kapott új lakásukba.

    Éva 56’ után hamarosan félbehagyta tanulmányait és hazament Győrbe, mivel az 56’ utáni terror az ő családját is közelről érintette. Vele továbbra is leveleztem. Erzsivel   szobatársak lettünk. Ica és én barátok és tankörtársak maradtunk.

    56’ után a tankörünkből 3-an disszidáltak. Közöttük volt Miklós is, aki korábban Icának udvarolt. Miklós Svájcban szép karriert futott be. 1976-ban egyik turista utunk alkalmával találkoztam vele Zürichben. Jól menő tervezőirodája, felesége és gyermeke volt, de Budapestre   nosztalgiával  emlékezett.

    56’ a barátságokban választóvonal volt. Az egyetem szellemisége is változott. A hallgatók érzékenyebbek, kritikusabbak, bizalmatlanabbak voltak egymással szemben. Mások többet megengedtek maguknak, akár a becsületesség rovására.

     Én még az előzőekhez képest is sokkal rosszabbul tűrtem a lezserséget, de főként a becstelen magatartást. Soha nem léptem be a Pártba. Ez később karrierem alakulására minden bizonnyal kihatott. Mint ifjú mérnök jó munkám eredményeként hamar irányítótervező lettem, de ennél feljebb, bármit tettem nem jutottam a ranglétrán. A 80’-as évek vége felé ugyan már osztogatták a hatáskör nélküli címeket. Lettem kutatási főmunkatárs, kutatási főmérnök, így a cím birtokában könnyebben szerezhettem megrendeléseket az Intézet számára.

     

  1957-59’, A MEGTORLÁS ÉS A BUKÁST                                   KÖVETŐ ÉVEK

    A forradalom elbukott, holott minden esély megvolt arra, hogy a forradalom győzzön. Az egyetemisták reformtörekvéseit a nép rögtön magáévá tette és a tettek mezejére lépett.

    Sajnos a felkelők a kormánytól reméltek segítséget, amelyikben egyszerre voltak jelen a reform hívei és a diktatúra emberei, akik fegyveres úton akarták leverni a forradalmat. Nagy Imre pedig eleinte tárgyalásos úton akarta a reformot megvalósítani. Miután a felkelők képviselői tudatosították benne, hogy a forradalom élére kell állnia; a győzelem esélyei javultak. Az ENSZ segítsége nélkül is győzhetett volna a forradalom, ha a Kádár féle árulás nem következik be. Az orosz csapatok beavatkozásával szemben azonban a forradalom bukása a magyar nép minden erőfeszítése ellenére is elkerülhetetlenné vált.

     Az embereknek nem volt tudomása arról, hogy a kormány ígérete ellenére a KGB november 22-én elfogta Nagy Imrét és társait, családtagjait, amikor elhagyták a Jugoszláv Nagykövetséget és hazaindultak. Romániába hurcolták őket, és fogva tartották.

    Nagy Imre és társai pere, kivégzése, a tömeges bebörtönzések, kivégzések, - akik között sok fiatalkorú is volt - a legnagyobb titokban folytatódtak. A 301-es parcellát, ahová a kivégzetteket temették titokban, lassan benőtte a gaz.

    Amiről az emberek nem tudtak, nem beszéltek. Egy generáció nőtt fel úgy, hogy semmit nem tudott 56’-ról. Az idősebbek sem beszéltek­ - nem volt ajánlatos. Az egyéni boldogulás az  Államhoz, a Párthoz való hűségért cserében volt lehetséges.

 

                     AZ ÚJ MECHANIZMUS

    A 60-as években a Kádár-kormány túl volt már 56’ megtorlásán. A kormány a stabilitás érdekében az emberek szimpátiájának megnyerésére bevezette az „új mechanizmus”-t. Apró politikai és gazdasági engedményeket tett. Érezhető volt az emberek helyzetének javulása. Az emberek belenyugodtak helyzetükbe.

 

                    ÚJRAÉBRED 56’ EMLÉKE

    A „legvidámabb barakk” ahogyan nyugaton nevezték a szocialista táboron belüli kádári Magyarországot, a 80’-as évek végén kezdett repedezni, mint a tó jege az első napsütéstől. Mint kikeletkor az első hóvirág úgy virágzott kis 30 év után az emberek szívében 56’ emléke és a fiatalok egyre gyakrabban tették fel a kérdést:

     - Mi is történt 1956 október 23-án?

Férjem optimista volt. Gyakran mondogatta:

    - Hamarosan összeomlik ez a rendszer. Az oroszok kitakarodnak az országból.

Mi nem hittünk neki. S lám hamarosan bekövetkezett a változás, ha nem is úgy, ahogyan ő képzelte.

    56’-os eseményekről viták indultak. 1988-ban megalakult a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, mely az 56’ utáni megtorlások áldozatainak rehabilitálását, a 301-es parcellában jeltelenül nyugvóknak emberhez méltó újratemetését követelte, amihez kérte a társadalom támogatását. 88’ június 16-án tüntetők jelentek meg a 301-es parcellánál és más emlékhelyeken. Ekkor a tüntetőket még szétverte a rendőrség.

    Az uralmon lévő párt reformját szorgalmazó kommunista politikusok szükségesnek látták az addigi álláspont felülvizsgálatát. 1989 januárjában Pozsgay Imre, a népszerű reformpolitikus kinyilatkoztatta hogy 1956 nem ellenforradalom, hanem „népfelkelés” volt. Ezzel azonban Kádár János 56’-os szerepének eddigi hivatalos megítélését is megkérdőjelezte.

    1989. július 6-án, Nagy Imre kivégzésének 31-ik évfordulóján az ellenzék támogatásával hatalmas tömeg jelenlétében a Hősök terén ünnepi gyászszertartást tartottak a mártírok emlékére. Ahol jeles személyek mondtak beszédet nyíltan követelve az orosz megszállás végét, szabad hazát, jogállamot.

    Kádár János a terror utáni fojtott csönd és propaganda hatására már maga is elhitte, hogy ő a nemzet megmentője, jóságos vezetője. Azonban a hirtelen jött emlékezés és megnyilvánulások hatása alatt összeomlott. Posztjáról leváltották, de mielőtt felelősségre vonására sor kerülhetett volna, meghalt. Ezzel múltbeli megítélése továbbra sem lett egyértelmű egyesek számára a mai napig.

    A rendszer azonban alapjaiban megingott. Az oroszok kivonták seregeiket az országból. Új pártok alakultak. Az ellenzék képviselői mégsem hitték hogy a rendszer megérett a pusztulásra, nem hittek a vértelen átmenet megvalósításának lehetőségében a kommunisták nélkül. Ezért leültek egy asztalhoz tárgyalni az 56’-os forradalmat vérbefojtó rendszer „jogfolytonos” képviselőivel. Magyarország a jövőben nem Népköztársaság, hanem  Köztársaság lesz. Az első ideiglenes köztársasági elnök – szabadon választott parlament hiányában – egy reform kommunista lett,  a  „kerekasztal” megegyezése alapján.

 

      90’, MEGSZÜLETETT A  RENDSZERVÁLTÁS

    A demokratikusan választott országgyűlés 1990-ben összeült. Formailag megszületett a rendszerváltás.

    Mára már világos, hogy hiba volt a felelősségre vonás elmulasztása. A rendszerváltás fő élvezői éppen a Kádár-rendszer emberei lettek. Hivatalukba maradtak. Minden fontos információval ők rendelkeztek. Tudva lévő, hogy az információ hatalom, csak tudni kell élni vele. És ők tudtak. Belőlük nőtt ki az új burzsoázia.

    Már a rendszerváltást követő évben mondogattuk: - Ha a kommunisták tudták volna, hogy számukra ez ilyen jól alakul, már korábban megcsinálták volna.

    Volt az ország számára egyetlen pillanat, amikor a kommunisták bármit elfogadtak volna. Egy nagy esély, hogy tiszta lappal kezdjen új rendszert építeni. Ezt a politikusok kiengedték a kezük közül. Az új rendszerben nem sok szerep jutott az 56’-os forradalomban résztvevőknek.

    Október 23-át ugyan, nemzeti ünnepé nyilvánították, de a mártírok sírja mellet azok is ott álltak, akik részesei voltak 56’ leverésének. Ezért van az, hogy még az 50 év sem volt elég ahhoz, hogy a nemzet egységesen, közösen emlékezzék.

 

     Ha ma, 2006-ban kérdezed meg: mit jelent neked ma  „56”? – azt felelem: hitet az emberi bátorságban és hitet, hogy van megalkuvás nélkül is élet.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 64
Tegnapi: 22
Heti: 390
Havi: 1 203
Össz.: 78 547

Látogatottság növelés
Oldal: II. RÉSZLET,Láttam megszületni!
Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja - © 2008 - 2017 - divikie.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: péter andrás gimnázium tanárai - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »