Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja

Gyökerek, ágak és levelek. Ismeretek, gondolatok és történetek a közegről, amelyben élek

 

NAGYBETŰS ÉLET  Beutaló Moszkvába; részlet a visszaemlékezés II. kötetéből.

"Nincs megállás. Az én fényes alagutam a XX. századon át" II. köt."

...

 Még ezen a télen /1973/ jó munkám elismeréseként, kaptam egy szakszervezeti beutalót Moszkvába. Igaz, ijesztgettek, hogy Moszkvában ilyenkor – 40 C hideg van. Mégis elfogadtam a beutalót, mert ez számomra soha vissza nem térő alkalom volt, és szerettem személyes tapasztalatokat gyűjteni.

   A Ferihegyi repülőtérről majdnem 2 órás késéssel indultunk. Azt mondták; jeges a moszkvai repülőtér, tisztítani kell. Elhittük, bár nem volt elég meggyőző a magyarázat. Végre elindultunk. A gyönyörű napsütésben felülről láttuk a befagyott folyók ezüstösen csillogó csíkjait, a hegyeket, a városokat. Nem először utaztam repülővel, de nem tudtam betelni a téli repülés élményével. Talán félúton lehettünk, amikor a kapitány hangját hallottuk a mikrofonból.

   -  Kedves utasaink! A moszkvai repülőtér még mindig nem fogadja a gépeket. Ezért kis kitérővel a közeli kijevi repülőtéren megszakítjuk utunkat. A további döntésig kérjük türelmüket és elnézésüket. Most arra kérek mindenkit, készülődjenek a leszállásra, kapcsolják be biztonsági öveiket!

     A pilóta hangja megnyugtató volt, és tudtuk, hogy a MALÉV egyik legjobb pilótája, így egyáltalán nem gondoltunk semmi rosszra. Pedig feltűnhetett volna, hogy korai még a biztonsági öv becsatolása, hiszen Kijev még messze van. Az is feltűnhetett volna, hogy a gép hangja közben kissé megváltozott.

   Gond nélkül leszálltunk Kijevben. A repülőtéren közölték, hogy másik géppel utazunk tovább Moszkvába. Ez a gép visszamegy Budapestre, így aki akar, küldhet haza üdvözlőlapot ismerőseinek. Én nem küldtem. Arra gondoltam, talán még megijednének az otthoniak. Azt hinnék, azért vagyunk Kijevben, mert baj történt.

    Én és egy fiatalasszony, mialatt vártuk a másik gépet, megbeszéltük, hogy Moszkvában együtt foglalunk el egy kétágyas szobát. Az idegenvezetőnk állandóan járkált fel s alá közöttünk, és nyugtatgatott bennünket. Láthatóan ő volt az idegesebb. Körül-belül egy óra elteltével, örömmel közölte, hogy rövidesen mégis a saját gépünkkel utazunk tovább.

     Jókedvűen szálltunk fel a gépre. Addigra már besötétedett, s alattunk a csillogó városok látványa plusz élményt adott számunkra.

  A kitűnő pilóta, valószínűleg készakarva kicsit hol jobbra, hol balra megbillentette a gépet, így mindenki gyönyörködhetett a látványban.

  Minden izgalom nélkül érkeztünk meg Moszkvába. Annál nagyobb izgalmat okozva vendéglátóinknak, akik a megadott időpontban, a megadott, azaz a Seremetyevói repülőtéren várakoztak ránk. Majd megtudták, hogy bizonytalan időpontban érkezünk, végül pedig azt is, hogy a város másik részén lévő Glukovói repülőtéren szállunk le. Lélekszakadva rohantak át a busszal a városon fogadtatásunkra.

    Éjfél volt mire a szállodánk ebédlőjében „megebédeltünk”.

  Másnap elkezdődtek a hivatalos programok. A hatalmas kongresszusi palotában volt egy nagy ünnepség, az SZU népeinek táncai, dalai és egyéb szórakoztató műsorszámokkal. Naponta, Moszkva más-más nevezetességeit mutatták meg; a Vörös téren a Vlagyimír Blazsenyij székesegyházat, a Lenin maúzoleumot. A Lenin mauzóleumnál órákig álltunk sorban, hogy láthassuk Lenin bebalzsamozott alakját /fejét/. Szerencsénk volt, mert néhány napja volt csak látható a restaurálás után. Megnéztük a Tretyakov képtárat, a cári kincseket, híres görögkeleti templomokat, a Novo-Gevicsi kolostort, a temetőt, ahol a SZU hírességei nyugszanak. Megpillantottuk a Lomonoszov egyetemet és a közterek gigászi szobrait.

  Az idegenvezetőnk még egy külön kirándulást is akart szervezni a Moszkvától kb. 80 km-re fekvő Borogyinóba, ahol az oroszok és Napóleon seregei között 1812-ben lezajlott ütközetet megörökítő borogyinói csata körképe látható. Ez a kirándulás úgy látszott meghiúsul, mivel a mi vízumunk csak Moszkvára volt érvényes, annak elhagyására külön engedélyt kellett volna beszerezni, de arra nem volt elegendő idő. Az idegenvezetőnk azonban magára vállalta a nem csekély felelősséget, és engedély nélkül elvitt bennünket az útra, amit igazoltatás nélkül megúsztunk.

 Ezután maradt néhány napunk, amikor szabadon választhattunk programot. Valami vásárlási lehetőség után néztünk. Felkerestük a Gum áruházat. Az áruházban óriási tömeg. Az áruk megközelítése szinte lehetetlen volt. A tömeg feje felett rá kellett mutatni a magas polcra elhelyezett, a távolból kiválasztott árura, és közben nyújtani az eladó felé az árát. Az áru ellenőrzésére nem volt lehetőség. Az emeleten felkerestük a szőrme osztályt. Meglepetésünkre szinte senki sem volt, de áru sem. Megtudtuk, hogy az áruk teljesen rapszodikusan érkeznek, de a moszkvaiak mégis, rögtön ott teremnek, és akkor hatalmas tülekedés árán, hozzájutnak a kívánt áruhoz. Ezúttal szőrmét nem vásároltunk. Viszont kifogtuk a napot, amikor forrasztó  páka, NDK robotgép érkezett. Ezekért sikerrel megküzdöttünk. Próbálkoztunk még más áruházakat is felfedezni, de olyan hideg volt, hogy 15 percnél tovább nem lehetett az utcán járkálni. Az üzleteket meg nehéz volt megtalálni, mert a kirakatok teljesen üresek voltak. Az idegenvezetőnktől megtudtuk, hol találunk egy jó játékboltot. Így nem jöttünk haza üres kézzel. Hoztam egy mozgó, világító rakétakilövő tankot és egyéb harci fegyvereket. Moszkva ismert belvárosi utcájában szívesen vettem volna egy szamovárt. A pénzem azonban csak néhány emléktárgyra volt elegendő. Egy fém ékszerdoboz, borostyán medál, egy orosz muzsikot ábrázoló baba és még néhány ajándéktárgy lett az eredmény. Járkálásunk közben azonban megismertük a többszintes moszkvai metrót.

  Hazaindulásunk estéjén, amikor már csomagoltuk éppen a holmijainkat, bekopogott hozzánk a vezetőnk. Rövid beszélgetés után megkérdezte:

  -    Ugye nem izgulnak a hazautazástól?

  -   Miért, izgulnunk kellene? – kérdeztük csodálkozva.

  -   Csak azért kérdezem, mivel az ideutazás olyan zűrös volt. Vagy nem is tudják mi történt? – mondta sokat sejtetően.

   -   Volt valami, amiről nem tájékoztattak? – néztünk rá kérdően.

   -   Ezek szerint maguk még nem hallották, hogy nem a moszkvai reptér nem tudott fogadni bennünket, hanem már indulás előtt javították a gépünket,  útközben is az egyik motor állt le. Kijevben sem tudták előre, hogy meg tudják-e javítani azért mondták, hogy másik géppel megyünk tovább, de végül mégis megjavították  – mondta el egy szuszra a hírt.

    Ha eddig nem féltünk a visszautazástól, mostantól kezdve már igen. Elég rossz éjszakát okozott a pletykálkodásával.

    Jó volt hazaérni. A férjem kijött elébem a repülőtérre. Alig vártam, hogy Attit, a kisfiamat láthassam. Őt persze leginkább a rakétakilövő érdekelte.

   Alapvető optimizmusomnak, vagy a bajokkal szembeni edzettségemnek köszönhetően a repülési históriánkat úgy könyveltem el; most is nagy szer   -encsém volt

  Kollégáimnak úgy számoltam be a látottakról, ahogyan azt én érzékeltem, a brigádnaplóba azonban, csak a pozitívumokat írtam.

                                                      -  .   -





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 63
Tegnapi: 22
Heti: 389
Havi: 1 202
Össz.: 78 546

Látogatottság növelés
Oldal: NAGYBETÜS ÉLET,Beutaló moszkvába
Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja - © 2008 - 2017 - divikie.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: péter andrás gimnázium tanárai - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »