Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja

Gyökerek, ágak és levelek. Ismeretek, gondolatok és történetek a közegről, amelyben élek

A "Részletek" nem a Krónika sorrendjében következnek!

8. Új részlet a Krónikából.

Füzesgyarmat nevezetesebb viszontagságai 1750-1838-ig

Ez a fejezet csökkentett tartalommal és bizonyos szöveg módosításokkal

 szerepel az 1974-ben kiadott csonka Krónikában.

Alábbiakban közlöm az eredeti, első, írásban megjelent teljes szöveget, változtatás nélkül.

Lássuk a Krónikát!

                                        §. 15.

          A’ Hely’ nevezetesebb Viszontagságairól.    

 

    A Mostani 2-dik Meg-ülésbenn, meg-köszönhetetlén Hála a’ Mindenhatónak! — semmi  llenség’ nyoma földjét nem aposta, sem Bel- sem Kül-Háborúk viharja rajta át-nem ment: az az ólta folyt Török és Franczia Háborúknak súllyát is, tsak távolról érzette. — Egyedül a’Természeti Elemek’ dühöngő pusztitási, ’s el-kerülhetlenül meg-jelenni szokott ostromai azok, melyek olykor olykor, noha ezek is — tsak szenvedhetőleg érdekelték, mint p. o.:

 

      I) Föld-indulások. — 1789-benn, a’ Török Háború’ idején, midőn éppen nagy Számú Katonaság feküdtt itt a’ Helységbe el-quártélyozva, emlegetik, hogy egy éjszakánn, erős Földindulás vólt itt, melly minden Házakat meg-rázkódtatott; de semmi szembetünő károkat nem tett. — Az én Predikátorságomnak idejébenn, eddig elé, 3 ízben történtek itt Föld-indulások, úgymint:

       1. 1823-bann Junius 9-dikénn 2 ízben egygy nap egymás után, elősször reggeli 9 és 10 óra között, majd tovább másodszor délbenn 12, és 1 órák között: az első tsak valamely siket menydörgéshez hasonló tompa moraj vólt; de emez utóbbi sokkal erőssebb, mely a’ Házak ajtajit ki-nyitotta, a’ ház falakat megrázta, a’ közei-ülőket hozzájok tsapta, a’ rajtok függött edényeket öszve kotzogtatta, a szárnyas állatokat a’ földről, ’s fészkeikből fel-röppentette, a’ lovakat meg-szalasztotta, a’ marhákat bőgésre és a’ kutyákat félelmesen vonitó ugatásra kényszeritette. Az ezen történetet követett Vasárnaponn, ahoz intéztetett Alkalmatossági (Casualis) Tanitást tettem Jób. IX. 5—11. v-iből: „Az Isten az ő haragjának idején, a’ hegyeket fel-forgatja és a’ földet helyéből ki-mozditja, úgy annyira, hogy az ő oszlopi megrendüljenek ’s. a’. t.

      2. 1829-benn, Julius 1-ső napjánn, délutánni 4 és 5 órák között. Ekkor tájbann, Európának majd mindenOrszágaibann, Szerteszéllyel esvén Földindulások, a’ mintaz Újság’ Levelekből lehetett olvasni, kivált pedig Spanyol Országnak Murcia, és Valencia Tartománnyaiban, a’ tenger partokonn, sok Helységek, és Városok, a’ többek között Chuela és Quardamár egésszen el-süllyedvén, tanitottam a’ környül állásokhoz nagyon illően Mát. XXIV. 7, versének utolsó czikkelyéből: „Lésznék föld-indulások minden helyekenn.”

       3. 1834-benn, Octóber 15-dikénn reggeli 7 és 8 órák, között, éppen 2 fertálykor. Iszonyu vólt ez, és sokkal nagyobb mértékben mutatkozó, mint minden eddigiek, el annyira, hogy a Toronyban a’ Harangok magoktól öszve-verődvén, meg-szóllaltak, és folyvást szóllottak, mintha sebes ütésekkel félre-verődtek vólna: a’ Torony kő rakása és teteje, mint a’ Nádszál, ide ’stova ingott, a’ Templom’ bólthajtásai sok helyeken öszve-repedeztek, ’s a’ rajtok lévő meszet, a’ czémentezéssel együtt le-húllatták, a’ Templom’ Északi végénn lévőAblakban egy keresztvasat ketté-szakasztott, a’ tetönnlevő ’Sindelyek pedig irtóztató módonn recsegtek, mintha mind le-akartak vólna omladozni: az emberek közzül igen sokan el-szédültek, ’s a’ földhöz sujtattak. Ekkor a’ következett Vasárnaponn, tanitást tettem: Mát. XII. 41. v-iből:

  „A Ninivébeliek az itélet napjánn, Fel-támadnak e’ nemzettség ellen, és kárhoztatják ezt, hogy őkmegtértek a’ Jónás’ predikállására; és imé! nagyobb vagyon ez helyen Jónásnál!”

 

     II.) Árvizek. Ezek miatt, mivel éppen a’ Sárrét’ mentében fekszik hosszant a’ határja, maga a’ Határ különböző időkben sokat szenvedett; de a’ Helység, vagy Város, magassabb helyen lévén épülve, nem annyira érzette a’ károkat, ki vévén a’ Réttség felől eső Házakát, s Udvarokat, mint szinte a’ Nagy Ér partjaira fekvő Udvarok’ lábjait is, vizes időben sokszor fel-vette, ’s el-öntötte az Árvíz. Különössen a’ Temető Kert Úttzának lakosi, már gyakor ízben ilyenkor, csak hajókonn jöhettek bé a’ Város bel-részeibe, a’ Tó melletti Gátonn, vagy Töltésenn keresztül folyván az Áradás, és járhatlanná tévén, vagy el is szakasztván azt. Nevezetesebb Árvizek voltak ezek:        

    a)1777-benn, a’ mikor éppen Takarás tájban a’ Vetéseknek nagy részét el-seprette. Ekkor vólt az, hogy az Ekklé’siának is, a’ Templom’ bővitése alkalmával az a’ végre fundusúl ki-szakasztott földönn, Bucsánn, mintegy 20 köbölről való szép vetését, semmivé tette,  

 b) 1811-benn, a’ Tátra Hegyének egy bizonyos része meg-hasadván, vagy a’ mint akkor közönségesen szólottak, valami Tengerszem nyilván ott: az abból iszonyuan özönlő temérdek víz-tömegek szerte az egész Országot; e’ mi Alföldünket is el-boritották, hallatlan inséget és pusztulást hagyván magok után.42

 c) 1816-bann, az örökre emlékezetes nagy fergeteg után bekövetkezvén a’ Hó-olvadás, tavasszal olly árvíz lett abból, melynél nagyobbra ez az öltőbeli ember nem emlékezik; hozzá járulván ehez a' föld’ árja is, melly alólról a’ Házakat el-lepte és a’ lakosokat belőllök kiszorította, 43sőt a’ kutakból is, a’ vizek ki-felé folytak,

    d)1830-bann is vólt Árvíz nagy mértékbenn. Még az 1829-dik Esztendő November 18-dikánn le-esett a’ nagy hó párosulva mindég többekkel, és ujabbakkal úgy annyira, hogy az Ország-utak szinte járhatatlanok vóltak, Ez a’ Hó, — a’ szakadatlanúl csikorgó, erőss, és zúzos Téllel együtt, —- melly a’ Kertségekenn, sok élőfákat, és szőllő vesszőket, ’s Lugasokat ki-vesztett, tartott egéssz az 1830-dik Esztendő Mártius Hónapjának utolja feléig, a’ mikor ez a’ temérdek tömeg 3-ad

 42 Jól emlékezem rá, hogy a’ Debreczeni Prédikátorok abban az időben, sok ízben tartottak tanítást a’ Természetnek ezen rendkivüli jelenéséről. Magam is már ekkor Theologus Deák lévén, írtam ennek

 

emlékezetére egy Predikátziót, melly máig is nállam meg van, ezen Textusról: „Ámos IV. 6—13 v. czélozás tevődvén ebben, ezen ritka tüneményen kivül, az akkor tájban öszve csoportozott más egyébb csapásokra is, úgymint a’ nagy szárazságra és abból következett terméketlenségre, a’ Franczia Háború inségeire, s’ a Debreczeni nagy tűzre, melyek mint ugyan azon időben estek.

 

43Ekkor vólt az, hogy a Debreczeni Collégiumnak is az alsó egész részét el‐öntötte a’ föld’ árja, ’s kiszoritotta onnan a’ Deákságot. Magam is éppen Contrascriba lévén ekkor ki‐szorúltam a Contrascribalis Házból, mely az Ócska Collegiumban alólról vólt; nem is volt állandó quártélyom, mind addig, mig az új Collegiumban elkészíttetvén a’ Senioralis Házat, abba, ugyan azon esztendő Május Hónapjában, mint Első Senior, éppen Áldozó Csötörtökönn oda lakni fel‐mentem nap alatt olly csudálatosán el-olvadt, hogy abból még tsak leg-kissebb sár sem lett; hanem osztán később Aprilis utolsó napjaibann, a’ Hegyekről szakadó, ’s minden felöl tolúló nagy Árvíz 24 óra alatt úgy ránk tódúlt, (elszaggatván az a’ Tiszánál, a’ Dobi Gátakat és Töltéseket) hogy az egész Bucsát merevül el-borította, ’s fel-jött pusztító árjaival egész a’ Cséfányi pusztára. Ekkor történt az, hogy a’ Túri tavaszi vásár’ alkalmával, véletlenűl ez a’ szörnyű kiáltozás hallatott mindenfelől: „Szaladjon, és takarodjon minden ember a’ ki tud; mert jön a rettentő árvíz!” — és a’ mint az emberek szaladtak, már akkor a’ fokokonn és erekenn úgy annyira felnőtt a’ víz árja, hogy egy Kabai nevű Déva-Ványai nemes embert, lovával, ’s szekerével, mint szinte a’ rajta ülő ’Sidó Asszonnyal, ’s gyermekével együtt ragadva el-sodrotta, ’s mindnyájokat halva fogták ki.

 — e) Az 1838-diki Árvíz is nevezetes, melyet hasonlóúl, az 1837-nek utóljánn és 1838-nak elején, nagy és állandóul Havas Tél előzött meg. Már tél végénn kezdett olvadni a’ Hó, és egész a’ Sárrétig el is jött az Árvíz. Ekkor ugyan még fagyok jövén az olvadásra, az Árvíz fel-tartóztatódott; de az idő ismét lágyulván, ’s a’ megfagyott víz újra fel-olvadván, ’s más új árviz jővén reá a’ Lakatos Szigeti Gátat el-szakasztotta, és a’ Városra annyira rátódúlt, hogy a’ szélenn eső épületeket  tólult víznek a’ jobbára fel-vette ’s el-öntötte, és ez így tartott mind addig, mig tsak a’ mindenfelől öszve Töltéseken, nevezetesen az Úsztatónn, a’ Város’ népe közös erővel útat nem nyitott, a’ hol osztán az lassanként szépenn el folydogált, ’s el-szállongott. Az Ösvényi Fordúló lévén ekkor éppen Tavaszi vetés alá való, a’ Rétre le dűlő Szántó földekben, az árvíz miatt jókor nem vethettek. A’ kaszállókat pedig azon a részen ebben az esztendő-benn, egésszen haszonvehetetlenekké tette. Ugyan ekkor a’ Hó víz is, szinte, mint 1830-bann a’ Szántó földek köztt lévő semlyékekbenn, és az Erekre le-nyúló vetésekben sok károkat tett.

 

      III. Szárazság. A’ Török Háborúbeli (1787—1790.) Havas Telek után, tsak hamar, 1790-től fogva kezdődtek a’ Nagy Szárazságok; kivált pedig 1794- és 1795-dik esztendőkbenn, oly fokra hágott ez, hogy ivó víz nem vólt sehol, a’ marhák számára: a’ Bucsai Major alatt lévő Berettyó’ árkában kellett kutakat ásni, és ekkor történt az, a’ miről oda felyebb is emlékeztem a’ Bucsa le-irásábann, hogy az ásás közben, 3 kútakra találtak ’ Berettyó fenekénn; de a’mellyekről nem emlékezett senki az akkor élők közzül „mikor csinálhatták vagy készíthették azokat? — a’ honnan úgy okoskodhatunk, hogy még a’ régi Bucsai Lakosok által készíttettek azok. A’ kutak Hordókból voltak csinálva; kettőt ki tudtak tisztítani, és azokban vas fazekakat, és vederre való vas abroncsokat találtak; de a 3-dikat a’ ki-állhatatlan hidegség miatt, ki nem tisztíthatván, abba hagyták. Ide haza a’ Helységben is, az ivó víz dolgában olly nagy szorúltság volt, (nem lévén még akkor ivó kutak, mint most), hogy a’ Rétségekenn szerte, a’ Láp lyukakat kellett keresniek, és csak azokból kaphattak magoknak messziről ivó vizet. Ezen nagy szárazságokban is azomban itt a’ rétes helyekenn termett elég Takarmány, úgy hogy Szentesről, és más vidéki helyekről széltire jöttek ide akkor, marhákat teleltetni. —

    1817-benn, az Árvizek meg-szünvén ismét szárazságra kezdett az idő fordúlni, és apránként annyira ki-száradt a’ Berettyó, hogy 1824-benn a Berettyó árkának közepette a Ts Nemes Vármegye, egy Canálist készíttethetett a’ víznek a Rétből lejendő le-csapolására, a’ közel eső Helységekből hajtatván e’ munkára a’ Lakosokat Ugyan tsak 1824- és 1825-dik Esztendőkben, a’ Sárrét’ tulsó részére fekvő Bihar Vármegyei Helyek, Bakonszegtől fogva egész Bucsáig a’ Rétenn keresztül 3—4 öles Irtásokat tettek, a’vizek szabados le-folyására. —

    Ezek a’ Szárazabb Esztendők, tartottak  1830-ig, a’ mikor ismét nagy havazások lettek.

    1836- bann ismét rettentő Szárazság vólt; de tsak a’ Takarmányra, és Termésre nézve. A’ Takarmányra nézve különösen olly nagy vólt ez, hogy a’ Sárrétet általjában kaszálták, és nádból kellett tsinálni kévékbe kötött takarmányt, másutt pedig az egész határban sehol sem lehetett kaszállni, a’ minek osztán ismét mitsoda veszedelmes következése lett marhánkra nézve, oda alább meg-fogjuk látni, a’ Marha-dögről szóllandó numerus alatt. —- A’ Termés is, a’ rekkenő, és tartós aszály miatt, igen igen szűk és silány vólt. Csordáink és Gulyáink is csak nem végső pusztúlásra jutottak, sok helyeken pedig a’ Legelő nem létte miatt, szélylyel is verődtek. Egyébbaránt a’ Berettyó ekkor nem száradt ki, és a’ Canálisokban vólt elég víz.

       Jegyzés: az 1817-dik Esztendőre. Ekkor nem csak nagy Szükség; hanem nagy drágaság is vólt, úgy hogy a’ Búzának köble átaljában 80; később pedig 100 forintonn is ment.

 

    IV. Tüzek, vagy Gyuladások. Ezek szerentsére nagy mértékben, vagy úgy, hogy egyszerre sok Házak; annyival inkább, (mint sok helyeken meg-esik) egész Úttzák meg-égtek volna, soha nem történtek: többnyire tsak Egyes épületekenn estek olykor olykor szerentsétlenségek.

     1815-benn sokszori gyujtogatások vóltak itten: de a’ mellyeknek okai soha ki-nem tanúlódhattak, és ekkor is tsak egyes házak lettek e’ lángoknak martaléki. Ennek következése lett osztán, egy felől a’ Kettős Harangozók’ fel-állitása, kiknek szoros kötelességekké tevődött (és az ólta mind e mai napig is gyakorlatban van) hogy egymást fel-váltva egéssz éjtszakákonn keresztül a’ Toronyban vigyázzanak, és, minden fertályokat, megsipoljanak44;- más felől pedig az Ér-allyai gyalog ösvény

 441837. Tavaszától fogva, 1838‐nak Tavaszáig, még nappal is minden fertályokat megkellett sípolni a’ Harangozóknak az Elöljáróság rendeléséből. utaknak Cassáltatása, ’s elzáratása, hogy minden Gazda a’ maga Garádját egészen a’ part szélére ki-rakja, ezen garádjákbeli dudvás levek miatt, vesztek-ki osztán, azok a’ sok szép Fűz-fák, mellyek az előtt az Ér’ partjain, hoszszában sűrűen állottak vala. Égi Tüz által is, olykor estek Gyuladások, de a’ melyek szerencséből, soha más házakra el nem terjedtek.       

  Nevezetes az 1819-ki égi Tüz, mely Tornyunkat 28-dik Juliusban, délutáni 3 és 4 órák közt érte, és annak sugárjának Északi óldalát, a’ felső Gombtól fogva, az Alsó nagy fél gombig le-törte; de a melly hála az Isteni Gondviselésnek! száraz lévén, nem gyujtott. Az óra Ház ugyan nagyon Füstölt, a’ mint az ott jelenlévő Harangozó Balog János, kit magát is ért a’ menykő csapásnak szele, kiáltozta; de semmi tüz abból nem támadt. A’ Harangokat keresztül futván a’ villanyos erő, a’ Templom gerinczén Szaladt végig, és ott a’ Templom’ végénn lévő Gombot, helyéből, ki-pattanván ’s félre düjtvén, ott ment ki, és el-enyészett.

 —A’következett Vasárnaponn, ezen Történethez alkalmaztatott vólt a’ Tanitás a’ Jeremiás Siralm. II. 18. és 19-dik v-iből

 „Oh Sion leányának Kőfala! éjjel és nappal folyjanak a’ te könyhullatásid, mint a’ folyó viz meg ne szünjél, meg ne nyugodjék a’ te szemednek fénnye. Kelj fel, és kiálts, öntsd-ki szivedet, mint a’ vizet az Úr előtt, emeld-fel kezeidet hozzá!” melly valóságos poenitentiára serkentő Tanitás vólt; annak végével pedig Közönséges Hála-adó Imádságot mondottam az egész Gyülekezettel együtt, az ezen bennünket ily közelről fenyegetett irtóztató veszedelemnek szerentsés elfordittatásáért.

     Nevezetes az 1829-benn, Augusztus’ végénn történt Égi Háború is, mely egész éjtszakán keresztül, irtóztató durrongások köztt, Szakadatlanul tartott. Több helyekenn csapott le az Égi tüz, de tsak két helyen gyújtott; egy felől a’ Nagy Útczán Presbyter Daru János Udvarán, hol egy Kéve Nádat ütött meg; más felől Kovács A. János Házát a’ Folyás felé, mely egésszen leégett. Ekkor egéssz éjtszaka’ szóllottak a’ félre vert Harangok.

 

      V. Marha dög. Ezek közzül nevezetesebbek e’ következők:

       a) Az 1811-diki Nagy Marha dög,

      b) 1816-bann, amaz Országszerte hires nagy Fergeteg miatt, Juhoknak, és Marháknak iszonyú veszedelme. Kezdődött ez a’ Fergeteg, a’ nevezett esztendő Januárius Hónapja’ 27- dikének estvéjén, igen hideg és erőss Északi széllel, csipős és szikrázó, essővel elegy havazásokkal: az esső a’ hová le-esett, azonnal oda fagyott; a’ szikrázó havat a’ dühös szél mindenfelé hordta, és a’ házak ’s istállók’ tetejénn, a’ leg-kissebb jukakonn, és nyilásokonn is keresztül fútta, kivülről pedig mindenfelé szerte irtóztató Hó fuvásokat torlasztott. Igy tartott ez több napokig egy folytában, mind addig mig végre, a’ Házakat és Úttzákat egésszen elboritotta, az Ország-Útakat járhatatlanokká tette: a’ töménytelen Számú juhokonn, és marhákonn kivül, mellyeknek még tsak feléjek sem lehetett menni, a’ rakonczátlanul dühösködő zivatar, ’s hófúvások miatt, hogy az ember azokat kiszabadithassa, és megtarthassa, sok helyekenn a’ pusztasági Tanyákonn, Majorokban és Ország-Útakonn, emberek is számosan találtattak megfagyva.45Ezt a nagy csapást, nyomba követte tavasszal a másik, tudniillik az a’hallatlan Árviz, és a’ Föld árja, melyről oda fellyebb szóllottunk. 1829-benn, ismét elő-került a’ Marha-dög, melyben közel 500 Darab Marhája veszett el Lakostársainknak. A’ nyavalyának neve, mellyben döglöttek: „Száz-rétü paczal Fene, (Lues Omasi) vólt.

   45Legalább ez Debreczenben úgy történt, a’ hol épen Contrascriba és egyszersmind Substitutus Senior lévén a’ Collegiuraban (Tiszt. Gyárfás Pál Úr helyett a ki ekkor Seniori fővel Deretskére menvén papolni, 2 egéssz Hétig oda szorult a fergeteg miatt) — az ottani szokás szerént a’ Halottakat mind én jegyzettem fel, kik között számos fagyott emberek jelentettek be.’ — A’ Hó oly nagy mértékben vólt Debreczenben, hogy a’ Collegiumnak alsó részét, egéssz az Emeletig el‐boritotta; egy egéssz Hétig pedig a Templomba sem mehetett a’ Deákság, mig nem a’ városi Tanáts rendeléséből, a’ Hó a’ Piaczon levő Hídról, el‐takarittatott.

    d) 1835-benn, még ennél is nagyobb mértékben uralkodott ugyan azon nevü. nyavalya, ugy hogy az ekkor el-döglött marháknak száma, 844 Darabra ment; ezenkivül pedig az Uraságéi közzül el-veszteknek száma is, a 100-at meg-haladta.

   e) Az 1836-dik, és 1837-diki Télen, következett ismét, részszerént az azon esztendőbéli rekkenő szárazság által okoztatott Takarmányban nagy szükség, részszerént a’ rossz gazos nádas takarmányon való tengődés és rossz élés miatt mindenféle Marháknak, kivált pedig a’ Lovaknak, juhoknak, és Birkáknak, Küh által való el-lepettetése, mely miatt mindenik fajból igen nagy számmal döglöttek el. A Juhoknak úgy mondván, csak mint egy fele része maradt meg, mellyeknek számok, a 6. — vagy 7000 — körül vólt. Micsoda sűrű, és sokszoros csapások egymás után!

 Non tam creber agens hyemem ruit aequore turbo. Quam multae pecudum pestes.” — Virgil. Georg Lib. III. 470 v. Most már újfent, e’ folyó évbenn (1838.)A’ Sertésekre kerűlt a’ sor, melyeknek nagyja apraja, a’ gugában szóltire húll.— 

— — — quatit aegros

 „Tussis anhela sues, et faucibus angit obesis.” v. 497.

      VI. Pestis, vagy Döghalál. — A’ mint a’ Históriából tudjuk, 1712, és 1719-dik esztendőkbenn, Pestis uralkodott as Országbann: amaz elsőbb miatt kellett nevezetesen szét oszlani a’ Pósonyi Diaetának, melly a’ III. Károly Magyar Királlyá való koronáztatásakor gyűlt vala egybe; erről az utóbbiról pedig olvassuk, a’Túl a Tiszai Református Püspökök életében, hogy Szatmári Paksi István Püspök a’Pestisben született 1719-benn.” Noha már ekkor Gyarmat, ezen 2-dik, vagy Mostani Ülésében fenn-állott, Helmeczi Mihály, és Szent- Andrási György lévén itten Prédikátorok; de mivel a’ régi, ’s azon időkről szólló Matricula elveszett, sem más egyébb Documentumaink nintsenek, nem tudhatjuk, hogy itt nálunk uralkodott e’, a vagy sem? — A’ tudva lévő Pestisek ezek:

 1.)Az 1739-diki Nagy Pestis, mely itt iszonyú pusztitást tett, Ács István’ Biróságábann, a mint ezt a’ Tra-ditiónál fogva máig is széltire emlegetik az emberek. Lásd felyebb Ács István alatt a’ Birok között   Az egéssz Országban 3 esztendeig tartott ez a’ Pestis 1737. 1738. és 1739-benn. — Attól az időtől fogva, egéssz 1831-ig, nem hallottunk, semmi Pestisről, kivévén, hogy a’ Hólyagos és Veres-Himlők’ mérge, — gyakor ízben irgalmatlanúl öldöste rakásra a’ szegény ártatlan kisdedeket, a’ mi ő reájok nézve valóságos Pestis vólt. Kivált pedig, a’ mint a’ Matricula mutatja, 1786, — 1798 — 1799 — 1802, — 1805, — 1806,— és 1811-dik esztendőkben mutogatta ez, a’ maga dühössen pusztító erejét; a honnan látni való, mely meg köszönhetetlen hasznú Isteni jótétemény, a’ Himlő oltás mesterségének találmánya, és annak országunkba való bé'-hozattatása, és szorgalmatos gyakoroltatása, mely lassanként ennek a’ szörnyű gonosznak csak nem egészen nyakát szegte.       

 Leg-előszször 1798-bann kezdett ez bé-hozattatni az Országba: itt nállunk pedig még későbben, és sok el-fogúlt elméjű Szülék’ makats ellenszegülése miatt, tsak nehezen, és sok akadályok, ’s balitéletek’ legyőzése után, jöhetett általános divatba, és gyakorlatba, úgy hogy még az én Predikátorságom’ elejénn is, darab ideig kellett arra serkentgetni, és mint egy unszolva kénszeríteni a’ Szüléket az efféle Textusú Tanításokkal: „ Jerém: VIII: 22 v:

 „Nintsen e’bal’samon olaj Gileádban? nintsen é ott orvos? miért nem gyógyíttatott — meg az én népem’ leánya? továbbá: Siralm: IV: 3. v.

  „Még a? Sárkányok is kivetik az ő emlőjöket, szoptatják az ő kölykeiket: az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a’ pusztában való Strutz ma-darák” és ismét: Luk. IX. 1 és 2 k.: „Ada Jézus a’ Tanítványoknak erőt, és hatalmat minden ördögök ellen, és minden betegségnek meg-gyógyítására, ’s a t.

  Most már minden Szülék, meggyőződtetve lévén, a’ Himlő-béóltás’ csalhatatlan sikerű jótékony hasznairól, önként, ’s minden kényszerítés nélkül sietik bé-oltatni kisdedeiket, és hála Istennek! nintsen is köztünk, se híre, se nyoma a’ Hólyagos himlőnek. Nagy dicséretet, és köszönetet érdemel e’ részben, Processualis Chirurgus, N. Paczek István, és Helybeli Nótárius, N. Szánthó Pál Uraknak, fáradhatlan szorgalmatosságuk.

   2.) 1831-benn, a’ Cholera nevű Pestises nyavalya, elsőbb ízbenn, — melyet, hogy még a’ késő maradék is annál könnyebben fel-vehessen, és meg-érthessen, e’ következő Numerusok alatt térjesztek-elő.

   a.) Neve a Pestises nyavalyának: Gholera, melynektulajdonképpen való, és betűszerinti jelentése nem egyébb, mint: Epe-folyás öszve-tétetve ezen két Görög szókból: „ (Cholé, Deákul: Fel, — Bilis, — magyarul: Epe) és ebből az Igéből; (Rheó: Deákul: Fluo: Magyarul.: Folyók) honnan van osztán: (Rheuma) is, mely tészen Magyarúl: Főből mellybe le folyó nedvességet, folyó Náthát, vagy Hurutot, és köhögést. Más egyóbb nevei, melyek, vagy a’ nyavalya természetétől, vagy származásának helyétél vétettek ezek: „Epe-kórság, Epe-mirigy, Görts-mirigy, Napkeleti Cholera.

 b.) A’ Nyavalyának egész Mivolta, természete, minémüsége, és meg-esmertetö jele. — A’ Nyavalya, hirtelen kezdődik szédüléssel, hasmenéssel, égéssel, és nyomással a’ gyomorban, émelygéssel, és hányással: mind a’ hányás, mind a’ has-menés vizess, az utolsó különössen ollyan, mint a1 savó: sem a’ hányásban, sem a’ hasmenésben az Epének semmi nyoma sintsen: a nyelv többnyire fejér motskos: a’ hasbann nagy morgások, korgások, és rágások, (sokszor igen kinosok, sokszor csekélyek) vagynak: a’ Lábikrákat, ujjakat; későbben a czombokat, karokat, és kezeket is, kínos görtsök húzzák, és szaggatják: a’ vizellet fel-akad; annyira hogy 30, ’s több órákig is, a’ beteg egy csepp vizelletet sem ereszt: elébb a kezek, és lábak; de csak hamar az egész test is meg-hidegszik, és ollyan lesz mint a jég: a’ bőr az ujjakonn kezekenn, és lábakonn, úgy meg rántzosodik, mintha forró vizből vették volna ki. Ugyan ezen részek; sőt gyakran több részek is, meg kékülnek, az ábrázat elváltozik, öszveesik, és halottat mutat: a pulsus, vagy vér-verés gyenge, és vékony, mint a czérnaszál, ’s tsak hamar el-vész, ’s érezhetetlenné lessz. A’ Lélekzet-vétel gyakori mély sóhajtozásókkal szaggatódik: a’ betegnek hangja el-változik, rekedt, siket, és siránkozó lesz. A’ szemek mélyen bé-esnek, és kékes karikával vagynak körül-véve. Mind ezekkel eggyütt jár, az élet’ erőknek hirtelen és végképpen való le-verettetése, rettenetes elgyengülése, melyre néha 5, 6: de többnyire 12, v. 24 óra múlva el-következik a’ halál, néha kinos rángatozások köztt; néha pedig csendesen.

  c.) Származásának, vagy Eredetének oka. Nem egy formák voltak erről a vélemények.

 Némelyek Napkeletről hozatott, és ragadás által terjedett új nyavalyának tartották ezt, és ugyan azért lett ennek a’ Napkeleti Cholera neve is:

 mások ismét az akkori Rendkívüli Időjárásából, ’s a’ Levegő-ég’ megromlásából származtatták, azt állitván, hogy magában a’ Levegő-égben volt volna az a’ Miasma, mely azokat a’ testeket, melyeknek arra nézve nagyobb fogékonyságok (Reciptivitások) volt, hamarább meg-lepte. Mellyik véleménynek hidjen inkább az ember a’ kettő közzül? igen nehéz meg-határozású fel-adat mind e’ mái napig; mert az egyiknek, szintúgy mint a’ másiknak hivesére, egyaránt alapos okaink vagynak.

   Amaz’ elsőbbre nézve tudjuk, hogy a’ Muszka, vagy Orosz Nemzetnek, éppen az ez előtti esztendőkben vólt Háboruja Napkeletenn, egy felől a’ Persa ellen, Paskevitsch Fő Vezér alatt; másfelől pedig a’ Török ellen, túl a’ Balkány (Hoemus) Hegyén, Diebitsch alatt. Azonba a’ Lengyel Revolútio éppen ezen idő-tájban kiütvén, annak le-tsendesitésére, ugyan ezen Napkeletenn harczolt Muszka seregek jöttek, és ezek között ütött-ki leg-először a’ Cholera; maga a’ Fő Vezér Diebitsch is ebben hólt-meg a’ Lengyel földönn. Innen Lengyel Országból terjedt osztán ez először e’ mi Országunkra, innen ismét Austriába, Német, Franczia, Anglia, ’s a’ többi Országokba, míg nem az egéssz Európát bé-járta.

   De a’ másikra nézve is tudjuk, hogy ha valaha, ekkor igazán rendkivüli vólt az idők járása: nappal szüntelen rekkenő hévség, és forróság; éjtszakákonn által ismét hüvös csípős hideg: a’ mi több, ebben az egéssz esztendőben, semmi villámlás és menydörgés; sőt a’ mi ennek helyét valamennyire ki-pótolhatta volna, a’ Szeleknek is szokott rendes fuvása nem volt; a’ miből szükségesképpen következett a’ levegő-égnek megbüzhödése, és meg-romlása: a’ honnan közönségesen tapasztalt dolog volt, hogy a’ zöld penész mindent el-lepett, a’ kerti veteményeket, füveket, kenyereket, házak falait megfogta: sokan pedig a’ Természet vizsgálók közzül, meszsze-látó csöveken Keresztül fedezték fel, sok ollyan apró láthatatlan férgeknek iszonyú sokaságát, melyek az előtt nem tapasztaltattak.

  Egyébb aránt a’ Cholerának, valamint az ő egéssz természete, mi, és minéműsége: úgy igazi Származási és eredeti oka, ragadós, vagy nem ragadós volta sincs még egészen ki-fejtve, és minden ellen vetésekenn fellyül emelve. Majd tsak a’ későbbi idő és a’ huzamosabb vizsgálódás fogja ezt közelebbről megesmertetni, és a’ maga egéssz valóságában fel-tüntetni.

 Itten szükség megjegyezni a’ Tudósok’ véleménye mellett  a’ Tudatlanabb Köz-nép’ egy részének balga Hiedelmét is „hogy hát ez, valamint minden más Országokbann: úgy e’ mi Hazánkban is, hol kereste ezen rendkivüli Történetnek okát? A’ helyett, hogy sanyarú helyzetében, a’ Mindenhatóhoz emelkedett volna gondolatival, ’s meg-hunyászkodott volna az Úr itéleti alatt, melyek igazságra tanitják a’ földnek lakóit: Még inkább az Istenről való el-felejtkezésre, — a’ Törvénynek, igazságnak, rendnek, függésnek el-tapodására, zavargásra, lázzadásra, és zenebonára vett ebből magának alkalmatosságot, azt hitetvén-el magával, hogy ez a’ Föld’ népének illy sürüen való hullása, nem egyébb vólna, mint a’ Felsőségeknek és Uraságoknak, — az orvosokkal egyetértőleg — oda való czélzása, hogy a’ vizeknek, kútaknak, és orvosságúl — be-adott italoknak, (mellyeket az ő nyomorúlt sorsokonn szánakozólag nyujtottak vala) meg mérgesitése által veszessék-el őket, a’ mibe még inkább meg-erősödtek, midőn egy felől látták, hogy tsak a’ szegényebb sorsú ally nép lett inkább a’ halál áldozatja; más felől pedig még Katonaság is jelent-meg szerte az Országban, a’ Szükséges Kordon (Cordon) tartása végett, a’ mint oda alább meg-fogjuk látni.

  Ez a’ zavargás, és Lázzadás, —nagy szerentsére! — tsak az Országnak felsőbb részén, Szepes, és Zemplén Vármegyékben történt, hol némely ottani Földes Urakonn, és Vármegyei Tisztviselőkönn, minémü iszonyú kegyetlenségeket, és gyilkolásokat követtek-el, a’ fel-bőszült lakosok, — a’ leg-allyasabb nép’ sorából valók: meg-irta, és iszonyodás nélkül nem olvasható könyvében, világosságra botsátotta Balá’sházy János úr, a’ Magyar Tudós Társaság’ egyik Tagja, ki akkor, mint Magistratualis Tiszt azon a’ részen, e’zavaros dolgokban, hivatalánál fogva, benn forgott.

  d) Kezdődése a’ Cholerának. — Az Országba be-rontott leg-először Junius’ 23-dikánn.Vármegyénkben kiütött, Julius’ 22-dikénn; elsőben is Orosházánn: itt pedig Városunkbann, Augusztus’ 14-dikénn. Leg-első, ki a’ Cholerának nyilvánságos jeleivel halálozott-meg, Öreg T. Kiss Péterné, Vántus Rebeka, 70 esztendős.

   e) Rendelések, melyek a’ Cholera terjedésének lehető meg-gátlására, és meg-fojtására nézve tétették.

  a)  Felsőségi Rendelések. Mihelyt a’ Cholera közelgésének hire hallatszott: azonnal a’ Felsőbb rendelések szerént, Erdélytől kezdve, a’ Berettyó’ bal partjánn, le a’ Körösig, és tovább a’ Tiszáig, ’s a’ t. — sőt mindenütt az egéssz Országbann, Katonai Gordon vonatott, és éppen ide Füzes Gyarmatra, Ercz-Hertzeg Károly Regementjebeli Dsidások vagy Uhlánusok rendeltettek Szám Szerént 40-enn, Gering Jó’sef Fő Kapitány Úr alatt.

    b) Vármegyei Rendelések. Ezekben rendeltetett általán fogva minden számosabb öszvejöveteleknek a’ környül-állásokhoz képest való meg-szünése: továbbá a’ Cholerába beleestekre nézve, hogy az a’ ház, melyben az illyen betegek találtatnak, tüstént a’ legkeményebb őrizettel be-zárattasson, oly formán, hogy abból senki ki és abba senki bé-ne botsáttasson 20 napokig: Végre a Cholerában meg-hóltakra, és azoknak temettetésekre nézve, hogy azok, minden temetési pompa, és öszve gyülekezést hirdető Harangszó, Koporsó, és Pap nélkül, mezitelenül, és mély, (7—8 lábnyi mélységü) sirokba, minden kisérők nélkül, külön sír-ásók által, ’s külön Temetőbe, és ha tsak van, óltatlan mésszel egy tenyérnyire béhintve, temettessenek; a’ meg-hóltaknak pedig mindennémü ruháit, fejér nemüit, és ágybelieit is, bizonyos ember jelenlétében meg-kell égetni, és azoknak még hamuját is mélyen el-temetni, a’ Házat pedig, melyben feküdtek, meg-tisztitani.

     c) Orvosi Rendelések. Főképpen a’ Testnek melengetéseés ízzadásba való hozása, különképen, a’ meleg eczetes vizbe, borba, vagy kámforos pálinkába mártott posztóval, flanerrel, vagy pokróttzal való dörgölés, mint szintén a’ meleg vagy gőzfürdők által; belsőképpen pedig, a melegitő italok, különösen a’ fodor ménta, czitromfü, és székfü-virágból készült Theák által, mely módot leginkább Tisza Bábolnai Plébános, Tisztelendő Morvay Úr hozott leg-inkább gyakorlatba, és általa igen sokakat gyógyitván ki, Arany érdem pénzzel jutalmaztatott-meg a’ Felségtől.

    Egyébb aránt sokan egésszen ellenkező methodus által gyógyultak meg, és csak idő folytával lesz az, hogy ezen nyavalya ellen is, mint a’ Himlő ellen csalhatatlanul bizonyos óvó eszközt fog mutatni az Isteni Gondviselés — Praeservativumul ezek rendeltettek:

Házaknak és lakó szobáknak gyakori szellőztetése, és vagy klór mésszel, vagy etzettel való füstölése: a’ testnek tisztán-tartása, és eczettel való gyakori mosogatása: a meghüléstől való őrizkedés, és meleg-ruháknak viselése: a’ könnyű és egésséges eledelekkel való élés: a dobzódásnak, és mértékletlenségnek kerülése ’s több effélék.

 d) Helybeli Rendelések. Az Elöljáróság jónak látván a’ félelmes környülállásokhoz képest, jó előre gondoskodni a’ köz-bátorságról, el-végezte, hogy a’ Város népét, minden más Helybeliektől el-zárja; mi végre a’ Határ’ vonalakonn, Szeghalom, Csökmő, és Darvas felé minden Lakosok, minden külömbség nélkül, tartoztak éjjel és nappal szüntelen strázsálni sor szerént, egéssz a’ Cholera szünetéig. Úgyan tsak az Elöljáróság arra az esetre ha a Cholera Városunkba be-ütne fogadott bizonyos fizetésért 5 bátrabb, és önként ajánlkozott asszony személyeket, kik a’ Cholerába esteket, a’ már előre meg-tanított mód szerént, ápolgatnák: és ezek sokakat is megszabadítottak.

   e) Szuperintendentzialis Rendelések. A’ Fő Tiszt. Szuperintendentziáról is jöttek több ízben Hivatalos körlevelek, mellyekbenn minden Ekklé’siáknak Lelki Pásztori fel-szóllíttattak, hogy az el-félemlett népet, a’ jelen időhöz alkalmaztatott Tanításaik által bátorítsák, és az Istenbe való bizodalomra — a’ nyavalya el-fordítása végett a’ Polgári Felsőség által tétetett közhasznú Intézetek eránt való kész engedelmességre, és az Országos fő Orvos által készített, ’s mindenfelé szétt küldözött nyomtatásbeli Utasitás szerént, a’ szükséges orvosi szerekkel való élésre, hathatósan serkentsék; mindenek felett pedig a’ pusztító Cholerának megszünéséért, szakadatlanul buzgó Esedezéseket tégyenek. Mind ezek későn érkeztek meg sok helyekre; azok között mi hozzánk is, mikor már a’ csapáson túl is vóltunk; de azért minden felszóllítás nélkül is örömest, és önként tette azt, minden   Lelki Pásztor a’ mit tenni kötelessége vólt. Már még mikor a’ Cholera be-ütésének leg-első híre hallattatott, illy czélból tettem én ama’ Tanítást: 2. Sám: XXIV: 10—16 sz. szerént, melyben a’ Dávid idejebeli Pestist vagy Döghalált; mint szintén az az előtt vólt és az attól fogva mind ez ideig történt nevezetesebb Pestiseket a’

 Históriai Documentumok szerént, (szóról szóra) sorról sorra fel fejtegetvén, ’s e’ jelen időre le jővén, azt mutattam meg, hogy a’ 

  Pestis éppen nem valamelly új, és szokatlan Jelenés a’ Világonn; és bár melly nagy gonosz légyen is magába gondoltatván; de természeti és szükségesképpen való; sőt az Egésszre, t. i. az Emberi nemzetiségre nézve jóltévő és használatos         

   Gonosz; de más csapásokkal öszve-vetve is, kissebb és könnyebb ez; úgy hogy ha szabad választás engedtetne nekünk is, mint Dávidnak, inkább kellene ezt választanunk, mint vagy a húzamos Éhséget, vagy az Ellenség előtt való futást, és háborús időket, amaz az ő mondása szerént: „Hadd essünk inkább az Úr kezébe: mert az ő irgalmassági nagyok! ’s a’ t. mire nézve nem illő,s nem is kell hát attól félni, és megijedni; hanem Istenben bízni, a’ ki valamint bölcs czélból, bocsátja azt az emberekre, úgy az ő bölcsessége és jósága szerént el is fordítja etc. Majd ismét a’ Pestisnek közelebb érkezésekor, ezen Leczke szerént: Lukáts XXI: 34—37. v.:

 Meg-óltalmazzátok magatokat, hogy valami módon meg-ne nehezedjenek a’ ti sziveitek dobzódásnak, részegségnek, — miatta, és nagy hirtelen reátok jöjjön ama nap, mert mint egy tőr, úgy vészen környül mindeneket, kik az egész földnek színén lakoznak. Vigyázzatok azért etc. — előadtam:

  "Hogy kell magunkat a bennünket fenyegető, ’s reánk jöhető veszedelmek ellen felfegyverkeztetnünk, és jó előre elkészítenünk: akkor pedig, mikor már azok valósággal is meg jelennek, hogy kell magunkat azok között viselnünk?”:

 —  Majd ismét a’ Pestis’ be-ütése után:Jakab: V: 14, és 15. r. „Beteg é valaki ti közöttetek? hivassa az Egyházi-szolgákat &. &. A’ többi Tanítások is, mint szintén a’ könyörgések is, ezen  egéssz idő alatt, a’ jelen környűlállásokhoz alkalmaztattak vóltak.

— Végre az ezen Cholerás esztendőt követett 1832-ki Új Esztendő első Reggelén, ama méltán ide illett Textusról prédikáltam: Siralm: III: 19—24.

„Megemlékezem az én nyomorúságim-ról, és az én siralmimról. — Valóban meg-emlékezem a’ nyomorúságokról. — Az Úrnak nagy kegyelmessége, hogy tellyességgel meg nem

emésztettünk; mert nem fogyatkoztak-el az ő irgalmassági, s’ a’ t. mellyben előadtam:

 „Hogy a’ lefolyt Esztendő’ Gonosszaira való visszanézés, és az azokban’ meg-dicsőittetett Isteni Irgaimasság’ mikre kötelezi az okos keresztény embert?”

— Ez, egy közönséges Hála-adó Imádsággal bé-rekesztetett.

      f) Temetkezés módja a’ Cholera alatt. Sok helyekenn, valamint átaljában minden Isteni tisztelet megszűnt, és a’ Templomok bé-zárattattak, mint p. o. Debreczenben Julius 25-dikétől fogva, Szeptember 23-dikáig: másutt is számtalan helyekenn *): úgy a’ Temetkezés is, minden vallásos czerimónia, pompa és tisztesség tétel nélkül ment véghez. Igy történt ez, e’ mi Békés Vármegyénkben is sok helyekenn, Gyulán, Orosházán, és kivált Csabán, hol a’ Vármegye’ kemény parancsolatjához képest, a’ Cholerába meg-hóltak eleinte, minden tisztesség nélkül nagy gödrökbe, óltatlan mészszel be-hintve, mezítelen hordattak ’s ásattak rakásra, mind addig, mig végre a’ mész is el-fogyván, a’ nép is szerfelett zúgván, ez a’ temetés módja abban maradt. Itt nállunk Gyarmatonn, valamint az Isteni tisztelet’, úgy a’ temetkezés is mindenkor rendesen ment, éppen úgy, mint máskor, a’ minek oka a’ vólt, hogy a’ nép, ezen borzasztó temetkezés módjától iszonyodván, tagadta, és titkolta hozzá tartozóinak Cholerábann lett meg-halálozását; azomba senki sem volt, a’ ki arról bizonyos vizsgálatot tett vólna; a’ Vármegye is — a’ környűl-állások’ nehézségéhez képest jobbnak látta, az egész temetkezést tsak a’ Papra hagyni. Ez az oka, hogy a’ Halottas Pro-tocollumban is, egy meg-hóltnak neve után sem tétetett fel az, hogy Cholerában hólt volna meg; noha sokan valósággal abban haltak-el.

      g) Tartóssága a’ Choleránák. Az egéssz Országban tartott ez Junius 13-dikától fogva, egéssz az esztendő végéig: sőt tovább is. Egyes helyekenn pedig többnyire 5 Hetekig; úgy hogy azon túl osztán tsak szemenként találtattak ollyanok, a’ kik abban meg-haltak. Legdühösebb vólt a 3-dik Hétbenn.

      h) Száma a’ Cholerában meg-hóltaknak. Az egéssz Országban, 90 Jurisdictióbann, 4,177 Helységekben ’s városokban, dühösködvén az, 13-dik Juniustól fogva, az esztendő végéig, elragadott egy summában: 201,021— Kétszáz egy ezer, huszonegy embereket, a’ mint az akkori Német újság után (Ofner Pester Zeitung) hitelesen feljegyzettem. (Nro. 103.)

Debreczenben szám szerént mintegy 2090-enn húllottak-el. Lásd Szoboszlai Pál István’ Cholerai Predikátzióit. Csabánn, e’ mi Megyénkbenn, tsak egy nap, Augusztus 8-dikánn, 124 Halott feküdt egyszerre. Itt nállunk mindöszve, tsak mintegy 50-en haltak el Augusztus’ 14- dikétől fogva, Octóber’ közepe’ táj&aacut

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 112
Tegnapi: 19
Heti: 155
Havi: 827
Össz.: 80 889

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 8. Új részlet a Krónikából,Füzesgyarmat viszontagságairól 1750-1838-ig
Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja - © 2008 - 2017 - divikie.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: péter andrás gimnázium tanárai - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »