Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja

Gyökerek, ágak és levelek. Ismeretek, gondolatok és történetek a közegről, amelyben élek

 

"Mint falevelek a szélben"c-ű regényem kézíratából egy epizód.

A részletek közlése nem folytatólagos!

A tiltott gyümölcs./Dóra/

...

      Az első előadáson, Bélus egyedül üldögélt. Szünet után mellé ült egy lány; és bemutkozott:

  - Dóri vagyok. Látom, még nem ismersz senkit. Mi egyszer már találkoztunk, tankörtársak leszünk. Az évfolyamon van két fiú, mind kettő tankörtársunk, az egyik ugyanabból a budapesti gimnáziumból jött, mint én. Majd összeismertetlek benneteket. Különben délután már együtt leszünk a tanköri foglalkozáson. Te honnan jöttél?

    -   Zólyomi Béla, konkrétan Bélus vagyok, Sopronból. Örülök, hogy már nekem is van egy ismerősöm.

     Szünetben Dóri, bemutatta a két fiút:

     -   Fiúk, bemutatom Bélust, a sopronit.

    -   Zólyomi Béla vagyok – nyújtotta a kezét a fiuknak, egyenként.

    -    Én meg Fekete Peti, ez itt - mindig csak utánam -,

Soós Bence – viccelődött Peti.

      Bélus értette a viccet, és vette a lapot:

     Fogtam az adást; a fekete és a kormos.

  Ettől kezdve a három fiú és Dóra, barátok lettek. A délutáni foglalkozáson egy asztalnál, az előadásokon egy padsorban ültek.

      -   Meg kellene  pecsételni ezt az újdonsült barátságot – mondta Peti a mókamester.

    -    Nem vagyok semmi rossznak elrontója. Ismertek itt a közelben egy jó kis lebujt?

   -     Én ismerek egy holtbiztosan jó pince vendéglőt – vitte a szót Peti. Ez a diákok törzshelye, a  bátyám  által,  kipróbált.

   -     Ő is a BME- re jár? – kérdezte Bélus.

  -   Igen, negyedikes, a csavaros /az ő szótárában ez gépészt jelentett/, a Pali.

    -     Akkor meg kell ismerni azt a pincét – hagyta jóvá, Bence

    A tanköri foglalkozás után, négyen megpecsételték egy életre szóló barátságukat. Ettől kezdve együtt jártak kirándulni, szórakozni, rajzolgatni, és hatalmas vitákat, eszmefuttatásokat folytattak a művészetekről, az élet értelméről, egy, de maximum két pohár bor elfogyasztása után - mert ugye, mindent csak mértékkel - a nőkről is.

  Bélus tehát hamar barátokra talált, s ne feledjük, ezt Dórinak köszönheti, aki túlságosan komolyan vette a barátságot, főként Bélussal. S meg kell mondani, imponált neki, hogy Dóri őt tüntette ki figyelmével.

    Egy idő után Sanyi észrevette a hangulat változását, és azt is; Anni hiába írogatja a leveleket, hogy nagyon várja haza. Ennek ellenére, többször előfordult, hogy Bélus, csak három hetenként, utazott haza Sopronba.

  Sanyi ismerte Bélus barátait, korábban bemutatta őket. Sőt a lakásukba többször meghívta a fiukat, persze Dóri is velük volt, mint a baráti társaság tagja. Ilyenkor folytak a nagy eszmefuttatások a magasabb rendű dolgokról. Sanyinak feltűnt, hogy Dóri mindig Bélus mellé telepedett le, aki gyengéden átkarolta vállát, mintha ezt nem először tenné.

      Sanyi tudott Bélus és Anni szerelméről. Tudta; Anni részéről, aki még nagyon fiatal és tapasztalatlan volt, erősebb a ragaszkodás. Sőt, látta – mikor Sopronban volt – Anni kétségbeesését, a miatt, hogy Bélus egyre ritkábban megy haza. Féltette a nagy csalódástól. Ő művészlélek volt, de hűséges. Nem vette jó néven Bélustól sem, Dórihoz való közeledését, miközben Annit hitegeti. Ezt megmondta neki.

   -   Én Annit nagyon szeretem, és nem hagyom el, ezt Dóri is tudja  -  nyugtatta  meg  Sanyit.

   -    Akkor, minél hamarabb látogasd meg azt a kétségbeesett kislányt.

   -   Igazad van, szombaton hazautazom.

    Azt nem mondta Sanyinak, hogy megszakítja kapcsolatát Dórival, ami már elég régóta tart. Nem csak a barátaival együtt találkoznak, hanem gyakran tanulnak együtt a lánykollégiumban, vagy valahol kint a szabadban. Amikor Sanyiék  Sopronba  utaznak, a  lány fel szokott menni hozzá .a lakásba.  Béla nem hitegette Dórit, megmutatta a rajzot is, amit  Anniról készített, és az ágya fölé akasztott, és már első találkozásukkor elmondta Dórinak, hogy Anni régi, gyermekkori, nagy szerelme, aki türelmetlenül várja Sopronban.

   Ennek ellenére, egyik, késő éjszakáig tartó tanulásuk után, mikor Bélus felajánlotta, hogy aludjon ott, és másnap folytassák a tanulást Dóri nem mondott nemet. Azóta mindig együtt töltik az éjszakát, mikor Sanyiék elutaznak.

   Sanyi intelmei után azonban rögtön hazautazott, egyből Annihoz ment. Lelkiismereti furdalását ezzel akarta enyhíteni. Mikor meglátta Annit, teljesen megfeledkezett Dóriról. Boldogan ölelkeztek össze. De Anni, a másik pillanatban már elsírta magát.

   -  Miért nem jöttél eddig? Mit csináltál? Nem hiányoztam? Biztosan megismerkedtél egy másik lánnyal – kérdezősködött Anni.

  ...

      A szülei örültek neki, de tőlük is kapott egy kis szemrehányást.

...

    Mióta visszajött Sopronból ritkán találkoztak Dórival. Bár Dóri többször kezdeményezte, de ő elhárított azzal, hogy nincs ideje. Félt a lelepleződéstől is. Pedig nem is sejtette, milyen nagy veszély fenyegeti.        

     Anninak megírta, hogy csak a Karácsonyi szünetre tud haza utazni, akinek támadt egy ötlete. Rábeszélte az anyukáját, hogy látogassák meg a nagynénit, Budapesten. Közeledik a karácsony, vihetnek neki ajándékot, és megbeszélhetik, hogy jövőre, ha felveszik a főiskolára, nála szeretne lakni. Közben az volt a titkos terve, hogy  meglepi Bélust, és együtt utaznak haza. Akinek halvány fogalma sem lehetett erről a tervről, csomagolt és készülődött haza.

  Sanyi már haza utazott, ezt megtudta Dóri, aki mindenképpen négyszemközt akart Bélussal találkozni a lakásán. Felhívta telefonon:

    -     Bélus, légy szíves add ide az építészettörténeti jegyzetedet, mert nekem hiányzik egy fejezet. Délután felugrom érte – közölte.

   -     Bélus nem volt biztos abban; Dóri igazat mond-e, vagy sem. Lehet, hogy ez csak ürügy – gondolta, de nem akarta udvariatlanul elutasítani. Azt tervezte; gyorsan elküldi, azzal a kifogással, hogy csomagolnia kell, mert este utazik haza. Azt viszont nem is sejthette, hogy ugyan arra az időre tervezte Anni, a meglepetés látogatást. 

      Délután, mikor megszólalt az ajtó csengője, abban a tudatban, hogy Dóri jön, az ingét lezserül kigombolta, az ujjait felgyűrte, mintha nagy munkában lenne, és mielőtt kinyitotta az ajtót, kikiáltott; kis türelmet, rögtön jövök. Ám, mikor kinyitotta az ajtót, és meglátta Annit és Annus nénit, a hangja elakadt, lebénult. Néhány pillanat múlva tudott csak megszólalni:

     -     Ti hogyan kerültetek ide? Miért nem telefonáltál?

     -     Talán, mást vártál?

    -     Egy évfolyamtársam telefonált, hogy felugrik az építészettörténet jegyzetemért, mert neki hiányos – magyarázkodott Bélus.

    -     De azért beengedsz minket is?

   -    Elnézést az udvariatlanságomért, tessék bejönni, Annus néni! Nagy a rendetlenség, csomagolok, mert este akarok haza utazni. Zavarában, Annit meg sem puszilta.

  - Nem akarunk mi zavarni. A húgomhoz jöttünk látogatóba, és Anni erősködött hogy látogassunk meg.

     Közben Anni már bent volt a szobában, és észrevette Bélus ágya fölött, a róla készült bekeretezett rajzot. Örömében rögtön Bélus nyakába ugrott és megpuszilta.

Anni kíváncsiságában körbe rohangált a lakásban, és kérdezősködött:

   -   Hol a fürdőszoba? Hol tudtok főzni? A kisszobát hogyan rendeztétek be?

  -  Gyere be, nézd meg! Itt van az én rajztáblám, így ha éjszaka rajzolok sem zavarom Sanyit az alvásban.

  - Most már láttál mindent, lányom. Ne zavarjuk tovább Bélust a csomagolásban, holnap úgy is találkozhattok – mondta az anya, és már indult az előszobába.

   -  Inkább én is segítek a csomagolásban. Bélus is eljön velünk Mária nénihez, és holnap együtt utazunk haza. Jó lesz így, Bélus? – próbálkozott Anni.

    Most az egyszer nagyon nem akarta Bélus, hogy akár még  egy percet is maradjanak, attól félt, hogy Dóri bármelyik percben becsönget. Tudta, hogy abból óriási botrány lesz, ha Anni, Dórit meglátja. Ezért nem is tartóztatta őket.

  -   Az a baj; még én sem tudom pontosan; mit is akarok haza vinni, még ki kell válogatnom. Nem akarom, hogy addig ti, itt unatkozzatok. Reggel a pályaudvaron találkozunk – mondta. S közben már ment ki az előszobába Annus néni után, és felsegítette a kabátját.

   Ekkor megszólalt a bejárati ajtó csengője. Bélus azt hitte, rá szakad a mennyezet, vagy elsüllyed, mozdulni sem mert.

  -  Bélus, szólt a csengő – nem hallottad? Biztos a barátod jön a jegyzetedért.

   -     Jó, hallom, és rögtön kiviszem neki.

  Berohant a kisszobába, leemelt egy jegyzetet a polcról, és vitte az ajtóhoz. Kilépett az ajtón, és maga után becsukta, de még így is behallatszott Dóra minden szava.

   -   Szia Bélus! Miért csuktad be az ajtót? Nem akarod, hogy bemenjek?

   -    Itt van a füzet, amit kértél – mondta, majd oda súgta Dórinak: - Itt van Anni és az anyukája. Légy szíves menj el!

  Zavarában, azonban rossz jegyzetet hozott ki, ezt Dóri rögtön észrevette, és még örült is neki; végre megismerheti az imádott lányt.

  -   Nem ezt a füzetet kérem, én tudom, melyik polcon van a kisszobában – mondta, jól halhatóan már az előszobába érve.

  -  Bocsánatot kérek nem zavarok sokáig! Dóri vagyok, Bélus évfolyamtársa. - Bemutatnál a vendégeidnek? -  kérdezte.

      Anni és az anyukája, Sopronból - mondta Bélus, szinte magánkívül, hátán csurgott a veríték az izgalomtól.

    -    Örülök, hogy megismertelek, már sokat hallottam rólad – feszítette tovább Dóri, a húrt.

    S ekkor kitört a vihar. Anni, aki eddig a meglepetéstől szóhoz sem jutott, úgy csapott le, mint a villám, és nem úgy, mint egy kislány, hanem, mint egy igazi, féltékeny nő, a szeme szikrákat szórt.

   -  Én viszont semmit sem hallottam még rólad. Nem lehetsz fontos Bélus számára. Ennek ellenére nagyon jól tudsz tájékozódni a lakásban. Ne mondj semmit. Kitalálom: Te takarítasz a fiúk után, némi ellen szolgáltatás fejében. De úgy látom, nem túl eredményesen. Ezért nem dicsekedett veled Bélus.

  -  Mégsem hozzád szaladt haza hétvégeken, és nem is került fáradságomba, hogy lebeszéljem – vágott vissza Dóri, mert a sértegetést, ő sem tudta elviselni.

     Bélus végre magához tért. Rá eszmélt, hogy ez a találkozás végzetes lehet a közte, és Anni között kialakult őszinte kapcsolatra. Menteni akarta, ami menthető.

    -  Dóri fogd a füzetet, és sürgősen menj el. Miket beszélsz?  Mi már régen nem is találkoztunk. Te tudod jól, hogy én szeretem Annit. és nagyon örülök, ha hazamehetek hozzá. Amit most tettél, azzal a barátságunkat is kockára tetted – mondta, majd Anni felé fordult.

     -    Hidd el, ez az igazság, és bocsáss meg nekem!

   Anni szívének jól esett, hogy Bélus megvédte, de agyáig már nem jutott el a szó. Legnagyobb boldogsága közben érte a meglepetés; lehetséges, hogy Bélus őt megcsalta, s ez olyan sokkoló volt ifjú lelkének, hogy a megbocsátás esélye is lehetetlennek tűnt.

  - Gyere anyukám, én itt egy percig sem maradok tovább. Szórakozzatok jól, ha kedvetek tartja. Bélus, téged nem akarlak látni sem holnap, sem soha többé, és elrohantak a lakásból.

Bélus utánuk rohant, de hiába. Annus néni vigasztalta lányát:

  -  Nyugodj meg, az a lány csak téged akart bosszantani, mert megsértetted. Bélus majd tisztázza a dolgot.

     Anni otthonig kibírta sírás nélkül, de mikor Mária néni megkérdezte, hogy Bélus örült-e a látogatásnak; hangos zokogásba tört ki.

 

  Bélus ott maradt Dórával, akin nem a megbánás, hanem a kétségbeesés látszott. Nem Anni sértődöttsége foglalkoztatta. Sokkal súlyosabb terheket viselt ő a vállán, amit Bélusnak éppen a mai találkozásukkor akart elmondani.

   -   Dóri, felfogod, mit tettél? Egy ártatlan, szerelmes kislány lelkébe tiportál. Soha sem fog megbocsátani nekem. Elvetted a szerelmemet, és a becsületembe gázoltál, elárultál. Nem tudok a szüleim szemébe nézni.

    -    Ugyan már ne legyél ilyen földhöz ragadt. A kislánynak lesz majd új nagy szerelme, neked pedig itt vagyok én. Tudom, hogy kedvelsz. Nagyon fontos nekem, hogy kettesben maradhassak veled – mondta, leplezve zaklatott lelki állapotát, majd komolyra fordítva a szót, folytatta:    -  Életbevágó  problémámat szeretném neked elmondani.

   -   Megbolondultál! Ki kellene dobnom téged a lakásomból, de jobb lenne neked, ha magadtól elmennél rögtön - megfogta a karját, és az ajtó felé vezette.

      Ekkor a lány a lába elé vetette magát, átkarolta lábait, és zokogva könyörgött

   -  Ne taszítsl magadtól. Nagy szükségem van rád, csak benned bízom. Bebizonyítom, ha akarod. Érzem, hogy én is fontos vagyok neked, most nem dobhatsz ki – és keserves zokogásba kezdett.

   Dóri az idegkimerültségtől remegett, fázott, reszketett. Bélus, mint akit megbabonáztak, átölelte a lányt. Nagyon megsajnálta, vigasztalta, leültette, betakarta, és hagyta pihenni.

 -  Ne haragudj rám, nem akartalak megbántani, de kétségbe estem, mikor Anni elrohant. Ilyen állapotban nem mehetsz el, maradj itt. Holnap mindent megbeszélünk, nyugodtan.

      Reggel, mintha elfelejtette volna, hogy utazni akart.

     -   Itt maradsz ma is? - kérdezte a lányt, aki maradt, és maradt még másnap, és harmad nap is. Napról-napra halogatta, nem volt bátorsága elmondani azt a nagyon fontosat, amit szeretett volna Bélussal megosztani.

  Hallotta, hogy Bélus, éjszakánként álmában Anni nevét emlegeti. Tudta, hogy mindig is Annit fogja szeretni.

  Tudta ő, csak valami borzasztó dolgot akart felejteni, és legalább néhány napig boldog akart lenni. Tisztában volt vele, hogy ezt a boldogságot neki kell előbb, vagy utóbb széttörni; és döntött.

   Negyed nap reggel, mire Bélus felébredt Dóri már nem volt a lakásban. Üzenetet sem hagyott. Bélus nem értette a lány viselkedését. Aggódni kezdett, és telefonon érdeklődött a lánykollégiumban. Szerencsére az egyik szobatársával még tudott beszélni.

   -  Zólyomi Béla vagyok, Dóri barátja, tudsz valamit arról, hogy most hol találom meg, beszélnem kell vele.

  -  Tudom, hogy ti jó barátok vagytok, most mégis arra kérlek, esküdj meg, hogy amit tőlem hallasz, azt senkinek nem mondod el. Esküszöl?

  -    Persze, esküszöm! De mond már, hogy mi az a nagy titok.

 -    Ez halálosan komoly. Dóri néhány napja kapott egy titkos üzenetet; az édesapját az AVH letartóztatta. Nem tudta, hogy mit tegyen? Végül, három nappal ez előtt, néhány elővizsga letétele után, úgy döntött nem hagyja magára az anyukáját, tanulmányát félbe szakítja, hazautazik, és dolgozni fog - mondta a szobatárs, és még hozzátette; arra kért, címét ne adjam meg senkinek, és én is felejtsem el.

  -    Köszönöm szépen! Te nagyon derék lány vagy. És nyugodt lehetsz, én nem teszek semmi rosszat Dórinak.

    Bélus, ekkor értette meg Dóri viselkedését. Miután a telefont letette, azon gondolkodott; szegény lány, mennyit gyötrődhetett, mire úgy határozott, hogy még sem mondja el a titkát. Az építészettörténeti jegyzet csak ürügy volt; a vizsgáit már letette, tényleg beszélni akart vele, de később meggondolta. Ő pedig nem is próbálta megérteni viselkedése okát. Rettenetes bűntudatot érzett, nagyon szégyellte magát, mert azt gondolta; a lány csak kifogásként találta ki, hogy nagyon fontos dolgot kell elmondania, ezért meg sem kérdezte; mi az a fontos dolog, ami nem tűr halasztást.

    Sokáig sétált az utcákon, azután hazament, és úgy döntött, hogy még az este elutazik Sopronba. Nem hagyhatja, hogy még a szülei is aggódjanak érte. Valahogyan rendbe kell hoznia, amit elrontott. Teljesen tanácstalan volt. Azt, hogy mit mond a szüleinek, és hogyan engeszteli ki Annit, elképzelni sem tudta.

   Már éppen indult a pályaudvarhoz, mikor megszólalt telefon. Sanyi volt az.

   -   Hát, kedves barátom, úgy tűnik; jól érzed magadat a történtek után is, mert nem igyekszel haza, hogy megnyugtasd szüleidet, akik aggódnak miattad, és azért sem, hogy minél hamarabb próbáld meg, tisztázni Annival a történteket; már ha van mit, és ha egyáltalán szóba áll még veled. Én nem sokat tudok a történtekről, de még időben szóltam neked, hogy nem lesz jó vége, ha a Dórival való – úgy mond – barátságodat nem szünteted meg - mondta rosszallóan Bélusnak.

  Sanyi és Bélus között volt egy év korkülönbség, Bélus mindig megfogadta a tanácsait.

  -   Mindenben igazad van, amit mondtál. Nem is mentségemül hozom fel, de néhány dolgot el kell mondanom, amiről nem tudsz. Én teljesen megszívleltem, az intelmeidet; egy hónap óta egyáltalán nem találkoztam Dórival, annak ellenére, hogy ő kezdeményezte. Kivéve, ezt a legutóbbit, amikor Dóri telefonon megkért, sőt könyörgött, hogy eljöhessen az építészettörténeti jegyzetemért, mivel neki hiányzik egy rész. Ezen kívül, azt is mondta, hogy valami életbevágón fontos dolgot szeretne velem megbeszélni. Nem akartam udvariatlanul a segítséget elutasítani, ezért egyeztem bele, hogy eljöjjön. Arra a szerencsétlen véletlenre nem gondolhattam, hogy Anni éppen akkor látogat meg.

     Bélus ez után elmondta, ami történt, illetve nem egészen; az utolsó három napról kicsit másképpen számolt be. A teljes igazságot nem merte vállalni még Sanyi előtt sem.

...

  -   Barátom, hibákat követtél el. Remélem ez jó lecke volt számodra, de

 most indulj haza, a családod már nagyon vár. Csau!- köszönt el Sanyi

-         Viszlát! Csau!

      Néhány óra múlva Bélus már otthon volt családjánál, Sopronban, akik már tűkön ülve várták. Sanyi ugyanis megtelefonálta nekik, hogy Bélus útban van hazafelé.

      Bélus arra számított, hogy a családja kérdésekkel bombázza, amikor megérkezik, s ettől tartott is egy kicsit. Ám kellemesen csalódott. Az édesanyja üdvözölte először.

-         Csakhogy itthon vagy végre, fiam! Már nagyon vártunk.

     Évit, a hugicát furdalta a kíváncsiság. Bélus még be sem ért a lakásba, már is kérdések sorozatát tette fel a bátyjának

-         Miért nem Anniékkal jöttél haza? Miért vesztetek össze? Tényleg egy lány miatt?

De az édesanya leállította a lányát:

-           Hagyd békében a bátyádat. Nem látod, milyen fáradt, és biztosan éhes is.

...

      Végre a papa is szóhoz jutott:

   - Isten hozott fiam! Tedd le a kabátodat és a csomagodat, és gyere, üljünk le a szobába, amíg édesanyád a vacsorát előkészíti. A kérdésekre ráérsz válaszolni holnap, vagy amikor jónak látod. Az a fontos, hogy itt vagy épségben, egészségben.

    -   El kell mondanod: mi történt. Annival pedig tisztáznod kell, hogy mi közöd van ahhoz a lányhoz. Ugye édesanyám? - srgette Évi

  -   Valóban, a kis lányt nem hagyhatod kétségek között, a történtek után pedig, nekünk is tudnunk kell legalább azt, hogy három napig miért nem adtál hírt sem magadról – mondta az anya.

  -    Megnyugtatlak benneteket, egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy átsiklok az eset fölött. Ha ez a szerencsétlen, véletlen találkozás nem jön létre, valószínű szóba sem kerül ez az ügy, de megtörtént, s így utólag már látom; követtem el hibákat, de nem szándékosan. Mindent elmondok őszintén. Remélem, megértitek, s Anni is megbocsát nekem,

...

   -   Anni, tudom, hogy vétettem, de őszintén szeretnék mindent elmondani. Kérlek, hallgass végig! 

  Ez után ... beszámolt a Dórival való kapcsolatáról. Persze csak annyit mondott el, mint Sanyinak és a szüleinek.

   -  Tudom, hogy hibáztm, mikor Dóri közeledését nem hárítottam el rögtön. Aztán sem tartottam fontosnak, hogy neked beszéljek róla. Figyelmetlen voltam, mert nem mondtam el, amikor meg látogattatok, hogy Dórit várom, de nem  randira – mondta  bűnbánóan, majd  folytatta:

  -  De vétettem Dóri ellen is, mert hiúságomban csak magamra gondoltam. Nem vettem észre az ő kétségbe esését, nem hallgattam meg, és így nem segítettem neki abban, hogy a családja, azon belül a saját tragédiáját együttérzésemmel enyhítsem... De fogadom, hogy az elmondottak semmiben sem befolyásolják a hozzád fűződő érzéseimet. Ezért kérlek, bocsáss meg nekem!

    Anni, mikor végig hallgatta Bélust, mindkét kezét oda nyújtotta hozzá, szemébe nézett, és úgy mondta:

   -   Én, már akkor megbocsátottam neked, amikor még el sem mondtad mind ezt, mert tudtam, hogy te becsületes, hűséges és jó lelkű vagy.

...  

     A vizsgaidő alatt még a barátok is csak véletlenül találkoztak, ezért nem vette észre senki, hogy Dóri nincs jelen, csak az  első  tanköri foglalkozáson, amikor Peti megkérdezte:

    -  Tudja valaki, hogy Dóri miért nincs itt?

      De senki sem felelt.

   Peti, akinek nagyon tetszett Dóri, és egy idő óta már kicsit féltékenyen figyelte, hogy Bélust jobban kitünteti figyelmével, mint a többi barátját. Ezért feléje fordulva nyomatékkal kérdezte:

   -   Bélus, te sem tudod? - Pedig úgy hallottam, találkoztatok a vizsga időszakba.

   -  Személyesen nem mondott nekem semmit. Mástól tudom az okát, hogy miért nincs itt, de nem mondhatom el, mert titoktartást kellett fogadnom, hogy nem mondom el senkinek sem. Annyit azért elárulok; megszakította tanulmányait, és elutazott. Jó okom van rá, azt kérni tőletek; ne mondjátok el senkinek azt sem, hogy tőlem tudjátok! És jobban teszitek, ha nem is kutattok utána, ez Dóri érdeke is!

      A tanuló társak nagyon meglepődtek a hallottakon. Egymásra néztek kérdően, nagy szemeket meresztve, de nagyon meggyőző volt számukra, amit Bélus mondott; és csendben maradtak. Peti nagyon elszomorodott attól, amit megtudott. Önkéntelenül is kiszaladt a száján:

    -   Na de mégis; mi történhetett?

   -   Hidd el, jobb, ha nem foglalkozol a témával! Majd Dóri jelentkezik, ha jónak látja.

      Ezután, Peti is elhallgatott, de magában már elhatározta, hogy titokban felkutatja Dórit, és bármiben, segítségére lesz. Nem hagyja magára, ha bajban van.

 

      A többiek, látszatra, hamar napirendre tértek a dolog fölött, de magukban találgatták az okokat, és nem valami jó következtetésre jutottak. Egész délután szótlanul végezték a feladatukat. Senki még csak arról sem kérdezősködött, kinek, hogyan sikerült a vizsgája, vagy arról, hogyan telt a szünidő. Később ugyan, ketten, vagy hárman összedugták a fejüket, és sugdolóztak valamit, de hogy mit, azt nem tudatták másokkal.

  ...

  -  Bence azt találta ki, hogy otthon, náluk, egy szűkebb, baráti körben rendez egy házibulit. Szüleivel már meg is beszélte, akik két hét múlva síelni mennek. Akkor rendelkezésre áll a lakás. Bence azt tervezi, hogy kb.15 embert hív meg. Ti is benne vagytok Helgával. Remélem eljöttök.

    -   Naná, hogy elmegyünk. Már emberemlékezet óta nem buliztunk. És kik lesznek még ott? – kérdezte Sanyi.

    -   Akikről biztosan tudok, azok a következők: Természetesen Bence és a barátnője, Katinka, illetve annak a barátnője, Zsike, Bence húga, Bori és a barátnője, Sári is ott lesz. Legfőképpen Peti, valamint a bátyja, Pali, Bence unokabátyja, András, aki visz magával egy lányt, és nem utolsó sorban én, Ezek a meghívottak. Ja, és lesz még egy fiú, Andris barátja, akit én nem ismerek. Ez egyelőre 6 lány és 7 fiú, így, mindenkinek lesz partnere, és partner cserére is lesz lehetőség.

     Miközben Bélus sorolta a neveket megérkezett Helga. 

    -   Kiket akartok ti összeboronálni? – kérdezte.

   -  Házibuli lesz Bencénél. Mi elvállaljuk, hogy szép meghívókat készítünk – ugye Helga?

  - Ez a legkevesebb, amit az ügy érdekében megteszünk. Csak szóljatok, hogy még miben segíthetünk.

    Bence volt a fő szervező, az est házigazdája. Délután 6 órára tervezte a kezdést, azért, hogy akinek nincs kimaradási engedélye éjfél utánra, annak is legyen elég ideje szórakozni.  

      Katinka, Zsike, Bori és Sári, már délután készítették a szendvicseket, és feldíszítették a nappalit.

      Úgy beszélték meg, hogy a fiúk, fejenként hozhatnak, de csak egy üveg bort. A többiről és a szörpről, Bambiról Bence gondoskodik. Ezt természetesen elfogadták a többiek is, mivel Bence családja volt a legjobb anyagi helyzetben. Az apa, jól   kereső  főorvos volt.

       Petit a buliról Bélus tájékoztatta. Mikor a meghívót átadta neki, arra számított, hogy Peti, talán el sem fogadja. Ezzel szemben nagyon jó kedvében találta Bélus.

   -  Nagyon  örülök  ennek a  meghívásnak Tudom, már azt hittétek, hogy berozsdásodott a vicclejátszó szerkentyűm kereke, de most majd halálra nevethetitek magatokat  a rendőr vicceimen, s amint mondta, látta, hogy  Bélus igen meglepődött a hangulat változásán.

    -    Ne félj nem őrültem meg, csak jó híreket kaptam.

   -    Kitől és miről kaptál jó híreket? – kérdezte kissé gyanakvóan.

   -    Nem mondhatom meg, engem is titoktartás kötelez a hallgatásra – mondta kicsit titokzatosan, amitől Bélus még jobban megrettent:

  -  Lehet, hogy ez a fiú, mégis elkövetett valami  hülyeséget? – gondolta, egyelőre nem firtatta a válaszokat, de alig várta, hogy Sanyinak elmondja a történteket.

    -   Ne félj semmit, nem sokáig tudja magában tartani a titkát, vagy ha igen, akkor mi szedjük ki belőle.

     A bulira szinte mindenki egy időben érkezett. Csak ámultak-bámultak, mikor meglátták a szépen feldíszített nappalit, mely hamisítatlan farsangi hangulatot teremtett.             

   Amikor, a bemutatkozáson túljutottak, Bence, a jó hangulat beindítása érdekében megkínálta vendégeit finom szilvapálinkával, s rögtön kis üdvözlőbeszédet is mondott:

  - Örülök, hogy ilyen remek társaságot üdvözölhetek itt nálunk. Érezzétek jól magatokat. Egészségünkre! - mondta, és emelték poharaikat.

  - A pálinka megtette hatását, s a lányok, az előzetes, taktikai megbeszélésnek megfelelően, máris lefoglalták a nekik kiszemelt fiút, úgy, hogy azok semmit sem sejtettek.  A mindig anyáskodó Bori rajongta körül Petit, akinek nem is volt ellenére, erre számított, hiszen ő találkozott már Borival és kedvelte a lányt. A barátnak, Bélusnak a barátnő, vagyis Sári lett a partnere. Palit nem kellett kiválasztani, ő már az első pillanatban kinézte magának Zsikét. Ez elég bizonyíték volt arra, hogy taktikára nem is lett volna szükség.  A másik három fiúnak volt már barátnője.

      Bence feltett egy lemezt a lemezjátszóra. A lassú, halk zene mellett elkezdődött az ismerkedő beszélgetés. Volt miről beszélni, hiszen különböző gimnáziumokban, egyetemeken tanultak. Közben a lányok felkínálták a szendvicseket. A fiatal emberek mindig éhesek, az első tálcáról hamar elfogyott minden darab. Aztán ittak egy pohár bort. Közben, Bence kicserélte a lemezt, tánczenéire. A hangulat érezhetően megemelkedett. Peti rögtön meg is szólalt:

    - Mulatni jöttünk, vagy nem? Azt már tudjuk, hogy a lányok finom szendvicseket tudnak készíteni.  Mutassák meg azt is, hogyan tudnak mozogni!

    -    Lássuk! Lássuk! – Kiáltották egymásután a fiúk, és felkérték táncra a partnereiket.

  Ezzel kezdetét vette a buli. A Soós családnak volt lemez- és magnólejátszó is, lemezek és szalagok a legújabb nyugati tánczenei slágerekkel. Szinte megállás nélkül táncolt mindenki, csak néha tartottak kisebb szüneteket. Ilyenkor, Peti elsütött egy-egy rendőr viccet, ami hatalmas hahotát váltott ki; így fokozva a hangulatot.

     Bélus és Sanyi összekacsintott, látva, hogy Peti a régi formájában van.

   - Nincs is ezzel a fiúval semmi probléma, csak valami múló rossz hangulata volt – gondolták.

      Egy idő után azonban, mikor szünetet tartottak, Peti újra megszólalt, de nem volt vicces kedvében:

    -  Szeretnék mondani valamit! Van egy nagyon jó barátunk, aki most nem lehet közöttünk. Nekem nagyon hiányzik, ugye ti is emlékeztek még rá?  Ő, Dóri – mondta, kicsit szemrehányóan. Ő nem felejtett el benneteket; üdvözletét küldi.

    Bélust, mintha megcsípték volna, úgy pattant fel a helyéről, és Peti elé állva mérgesen ráripakodott:

  - Mondd meg! Mit tettél, te balga? Nem fogtad fel, hogy nem kutakodhatsz utána, mert veszélybe sodrod?

   -  Hát, éppen ezért nem mondom meg, és főleg nem neked. Mert, ugye, senkiben sem bízhatunk? De én a barátom nem hagyom cserben – vágott vissza Peti.

    Ekkor volt igazán nagy szükség Sanyi bölcs közbelépésére. Bélus karját jól megszorítva, hogy észre térítse, visszaültette a helyére. Az után, Peti felé fordulva mondta:

    -   Igazad van! Csak annyit mondhatsz el, amennyit jónak tartasz.

 -  Az pedig, igen is becsületére válik Petinek, hogy esetleg, sajátmagára is veszélyt vállalva, nem hagyja cserben a barátunkat. Abban biztos vagyok, hogy nem cselekszik meggondolatlanul, és Dórinak semmi gondot nem okoz – mondta a többieknek.

     -  Én részemről megígérem, hogy ha tudok valamiben segíteni, rám számíthatsz, Peti.

     -    Természetesen, mindnyájunkra számíthatsz, ha szükséges. Ugye, barátaim? – kérdezte Bence.

    -    Számíthatsz ránk! – mondták, szinte egyszerre a többiek.

   -    Köszönöm Sanyi, amit mondtál, és nektek is. Lehet, hogy egyszer még szükségünk lesz, hogy összefogjunk.

    Bélus erős szorítást érzett a mellében. Ő Dórit védeni akarja, s most azt hiszik a többiek, hogy cserbenhagyta.        

   Peti és Sanyi tudta mi a valós helyzet. Sanyi éppen attól akarta megóvni, hogy gyanúsan védelmébe vegye Dórit. A társaság nagyobbik része nem is tudta, valójában miről van szó. Már túlléptek a történteken, szórakozni akartak. A lemezjátszón éppen véget ért a lassú szám. Ekkor Bori oda szólt a bátyjának:

    -  Bence, valami jó tánczenét kérünk, hölgyválasz lesz – mondta határozottan.

   Mikor megszólalt a zene, Bori Petit kérte fel táncolni, és rögtön faggatni kezdte:

    -   Hol van most Dóri? Neked mi közöd van hozzá? Vagy tán szerelmes vagy belé?

     Peti elmosolyodott, magához ölelte a kis Borit, és homlokon puszilta.

    -    Édes, kicsi lány, csak nem vagy féltékeny? Próbálta Peti elviccelni a választ, de látta, hogy Bori nagyon is komoly választ vár, ezért ő is komolyra fordította a szót:

    -    Te igazán kedves, rokonszenves lány vagy, és nagyon jó barát; ne haragudj meg, neked sem beszélhetek erről a dologról.

 Bori más választ szeretett volna hallani, de nem kérdezősködött tovább.

  Bélust Helga kérte fel, mert látta, hogy nagyon magába zuhant, akit, bár számára is meglepő, de még mindig felzaklat, ha Dóri szóba kerül.

  Tudta ezt Helga, ezért nem is Dóriról beszélt.

  -  Látom, gondolataid messze kalandoznak. Ugye nagyon hiányzik neked Anni? – így akarta Bélust szóra bírni, és ez sikerült is.

  -  Tényleg nagyon hiányzik. Alig várom már, hogy ő is Budapestre jöjjön – mondta, és még a gondolatától is visszatért a jókedve.

  Sára, aki már régen felfigyelt Sanyira, most észrevette, hogy facér; rögtön lecsapott rá.

   -   Sanyi, jössz velem táncolni? – kérdezte.

   -    Ilyen  szép  lánynak  nem is tudnék nemet mondani.

   Sára nagyon okos lány volt. Dórával kapcsolatban nem voltak ismeretei, mégis észrevette, hogy az előbbi szóváltás mögött komoly feszültség húzódik meg, és azt is észre vette, hogy a kirobbanni látszó konfliktust Sanyi oldotta meg. Ez nagyon imponált neki, és ezt meg is mondta.

   -    Én meg nagyon örülök, hogy elmondhatom neked; nagyon tetszett a határozottságod, amivel egy csapásra megoldottad az iménti, Peti és Bélus közötti kis összetűzést. Nem ismerem ugyan a Dórival összefüggő történetet, de azt látom, hogy Bélust, valamitől meg akartad védeni. Azt is észrevettem, hogy te mondtad Helgának, hogy kérje fel táncolni, nyilvánvalóan ugyan ebből az okból. Te vagy itt a legkomolyabb, aki háttérből irányítani tudja a társaságot. Nekem mindig az ilyen fiúk tetszettek – ilyeneket mondott Sára, szelíd, de tudatos őszinteséggel. Nem is vesztett célt.

     Sanyi, aki nem könnyen csábítható el, most észre sem vette, hogy a fiatal lány rajongása hiúságában megérintette, s flörtölni kezdett a lánnyal. Szorosabban átkarolta, és szinte súgva mondta:

   -   Te sem vagy minden napi lány, észtveszejtően csinos és rendkívül okos. Mit szólnál hozzá, ha kettesben találkoznánk? – így udvarolt Sárának.

      Persze, nem gondolta ő komolyan, csak próbára akarta tenni a lányt, ami nem volt szép tőle, mert egy pillanatra tényleg sikerült megzavarni Sárit, de a másik pillanatban már felül kerekedett az ész.

   -   Te azt mondtad, hogy én okos vagyok. Ennyire biztos voltál benne, hogy észreveszem; te csak tesztelni akarsz engemet? Mi lett volna, ha mégis igent mondok?

    -   Sajnos jól számítottam, pedig megbirkóztam volna az igennel. De, az, az érzésem, hogy kikosaraztak. Igen, vagy nem? – incselkedett tovább Sanyi.

   -  Igen, már, mint a kikosarazást illeti - válaszolta Sára, és ezen a szójátékon nagyon jól mulattak. Megérezték, hogy van bennük valami közös

     Ez már Helgának is feltűnt, s közbe akart lépni, de Sára észrevette a közeledő veszélyt. Az órára nézett és jó hangosan megszólalt:

  -  Nekem most már haza kell mennem, mert éjfélkor bezárják a kollégiumot, és elindult Bence felé, hogy elbúcsúzzon.

    Sanyi Bélust megkérte, hogy halkítsa le a zenét, mert Sára el akar köszönni.

     Ekkor Zsike is meg szólalt, hogy ő sem maradhat tovább. Pali, pedig felajánlotta, hogy elkíséri; mert egy lány éjjel nem járkálhat egyedül. Ez ellen Zsike sem tiltakozott. Ezen az estén ők ketten egymásra találtak.

    Természetesen, Sárát sem hagyták egyedül elmenni. Elsőként Bélus ajánlotta fel, hogy elkíséri. Aztán Peti és Feri is úgy döntött, hogy velük mennek.

    Bence hiába tartóztatta őket, hogy maradjanak ott éjszakára; hely van mindenki számára, ahol alhatnak. De már döntöttek. Búcsúzkodás után mind a 6-an elmentek.

    Bencéék. a  Nagy-körúton  laktak, majdnem szemben a New-jourk palotával. A társaság egy darabig együtt ment, s a gyönyörű hóesésben, kedvük támadt egy hógolyócsatára. A Blaha Lujza téren, ott, ahol a „6”-os megáll, Pali és Zsike felszállt a Buda felé menő villamosra, mert Zsike, valahol a Széna tét környékén lakott. A többiek jó kedvűen, a hóban meghemperegve, ugrándozva, gyalog mentek tovább a BME Mária utcai leány kollégiumig. Sári ott lakott, és Feri, sem messze, az állatorvosi egyetem fiú kollégiumában. Végül ketten maradtak; Bélus és Peti. Ekkor Bélus, Petithez fordulva mondta:

    -   Bocsáss meg, hogy ma este olyan durván rád szóltam. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha Dórinak segíteni akarsz. Nem vagyok féltékeny. Tudod, hogy én Annit szeretem. Csak attól félek, hogy bajotok esik. Most már nyílván tudod, hogy miért.

   -  Bocsánat elfogadva. Persze, hogy nem haragszom. Te voltál, és maradsz is a legjobb barátom. Dóriról is mesélek majd, ha itt lesz az ideje – mondta és megölelték egymást. Aztán, végig hülyéskedték a hátralévő utat.

   A Kálvin térnél szétváltak. Bélus a közelben lakott. Peti pedig a 49-es villamossal hazament a Bercsényi utcai fiú diákotthonba.   

  A lány, akit Andris hozott magával nem ment haza, mert messze, Újpesten lakott, és nem akarta, hogy Andrisnak is végig keljen utaznia a várost oda s vissza. Ő a Bori szobájában aludt, Andris pedig a vendégszobában.

    Sanyiék a szalonban maradtak, a plüss kanapén olyan kényelmesen elhelyezkedtek, hogy nem volt kedvük kimozdulni onnan, és elszakadni egymástól.  Sanyi a párnázott karfára, Helga meg Sanyi ölébe helyezett párnára hajtotta le a fejét, és így, nagyon hamar el is aludtak.

   Bence és Katinka, mint jó házigazdák, mikor mindenkit biztonságban tudtak, szintén elvonultak, azzal a megnyugvással, hogy a buli jól sikerült.

   Hajnali 6 órakor, Sanyi arra ébredt, hogy végtagjai elzsibbadtak, a nyaka lemerevedett, a fejét mozdítani sem tudja. Helgát nem akarta felzavarni álmából, azért óvatosan még egy párnát a feje alá csúsztatott, és kihúzta a lábát a feje alól. Lábát, karját megmozgatta, hogy a zsibbadás elmúljon. Az arcát hideg vízzel lemosta. Ezután egészen frissnek érezte magát. Az ablakhoz állt és merengve nézte a hulló, nagy hópelyheket. Kis idő múlva Helga is felébredt, szótlanul Sanyi mögé állt, fejét a vállára hajtotta, és ő is gyönyörködött a mindent takaró, sejtelmes téli tájban.

    -   Legszívesebben most ott kint lennék – szólalt meg Helga.

  Ennek semmi akadálya sincs. Gyerünk ki az utcára! – lelkesedett Sanyi.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 94
Tegnapi: 19
Heti: 137
Havi: 809
Össz.: 80 871

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: "Mint falevelek a szélben"regényből:A tiltott gyümölcsr/Dóra/
Nagyné(N.) Diviki Emma honlapja - © 2008 - 2017 - divikie.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: péter andrás gimnázium tanárai - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »